2009. július 14., kedd

Szenes Hanna Harmónia



Szenes Hanna

Harmónia

 

A természet csupa ellentét:
Nappali fény és éji sötét,
Kopár hegyek és virágos völgyek,
Piciny fűszálak, hatalmas tölgyek.
A komor észak és a dalos dél,
A tikkasztó nyár és a dermesztő tél.
A chaos, a rend,
A zaj és a csend,
A föld és az ég,
A kezdet és a vég.

 

És ellentmondás a történelem.
Egyéni érdek és honszerelem,
Viszálykodás és tömörülés,
Az Isten nevében emberölés,
Felszökő pálya és letört vonal,
Bonyolult cselszövés, szakadt fonal.
A szolga, az úr,
Az angol, a búr,
A tömlöc, az őr,
A béke, a tőr.

 

És mind csupa hegy-völgy és mind csupa véglet,
Az emberi lélek, az emberi élet.
Lobogó érzések, lehiggadt ész,
Feszülő tervek és remegő kéz.
A tett és a szó,
A rossz és a jó,
A csonka, az ép,
A rút és a szép.
S a számtalan végletnek egy az ura
Világot átfogó harmónia.

Fa







2009. július 9., csütörtök

Szuhanics Albert Nem barát a haver


Szuhanics Albert

Nem barát a haver

Nem barát a haver,
ha a sors keze ver.
Átpártol ő oda,
hol trónol Fortuna.

Amíg nyertes kockád,
ragaszkodik hozzád.
Ám ha bajok jönnek,
nem ejt érted könnyet!

Nem barát a haver,
hátad mögé hever.
Figyeld csak meg őtet,
hogy bámulja nődet!

Nem barát a haver,
ő neked csak teher.
Segítségre szorulsz?
Nélküle boldogulsz…!

Mikor elfogy pénzed,
ezt mondja majd néked:
- Nem adhatok, komám!
Mért nézel rám bután?

Jobb ha most belátod,
keress egy barátot!
Aki majd meghallgat,
segít néha rajtad!

Nem hízeleg neked,
helyre teszi eszed!
De hozzád őszinte,
s nincs neki kőszíve!

Nem barát a haver,
neked ejtened kell,
Összes haverodat,

s tartsd meg barátodat!

Debrecen, 2009. 06. 20.

Szuhanics Albert Ne keresd a kincset

 

Szuhanics Albert

Ne keresd a kincset

 

Ne keresd a kincset mélyben
a föld alatt nem leled.
Az ég felé nyújtózkodnál?
Nézd, sírnak a fellegek!

 

Tenger mélyére merülhetsz,
találhatsz ott gyöngyöket.
De van annál nagyobb kincs is,
víz alatt te nem leled.

 

Hegyek csúcsán mi megcsillan
napnak fénye jégcsapon.
Csillagok közt nem találod
s távoli bolygón, napon.

 

Ne keresd a kincset, itt van
a bensőnkben létezik.
A mi szívünk hogyha tiszta,
igaz lelkek meglelik.

 

Ott ragyog a szemeinkben,
az emberség, s szeretet.
Őrizzétek ezt a kincset,
s az Isten van veletek!

 

Debrecen, 2009. 07. 04.

2009. június 25., csütörtök

Daddyboy Álmodj Gyermekem!

 

Daddyboy   

Álmodj, Gyermekem!

Elpihent a fáradt szellő – rád köszönt az est,

Itt ülök az ágyad szélén, megfogom kezed.

Arra kérsz, hogy énekeljek, s mondjak egy mesét:

Hol élnek az óriások és a kis törpék?

Oly jó volna köztük élni, gyermekem, veled,

Aludj csendben, téged nézlek, hunyd le két szemed!

Álmodj majd egy szép világról – hol a szél mesél,

Reggel majd, ha újra ébredsz, rád köszönt, ne félj!

Álmodj, gyermekem, szép jó éjszakát,

Indulj hát az álmok tengerén!

Kint a fák alatt, hol elpihen a szél

A holdsugár is csendesen mesél.

Álmodj, gyermekem, én itt vagyok veled,

S ha néha majd megrezdül kis kezed,

Átölellek én, s álmodom veled,

Itt vagyok, egy biztos pont – neked.

Mosoly van e kedves arcon, jó ez így nekem,

Tündérekről álmodsz most, ó drága gyermekem.

Átölelsz egy játék mackót, suttogod nevem,

Elkísérlek álmaidban, drága kis szívem.

Drága gyermekem, álmodj csendesen!

Reggel majd, ha rád köszönt a fény,

Álmod elkísér – és az esti szél

Halkan suttog, szép mesét mesél.

Halvány már a lámpa fénye – én is fáradok,

Gyermekemmel álmodok, mint fent a csillagok,

Oly jó veled, kicsi szívem, oly jó tudni azt,

Hogy boldog vagy, s nincs szebb annál, mit nékem adsz.

Álmodj, gyermekem, álmodj szépeket,

Itt vagyok és fogom két kezed – a két kezed.

Nem kell mondanod, mégis jól tudom,

Én vagyok, ki kellek most neked!

Ez a sors, ezt más is tudja, mégis kérdezem,

Mi lesz majd, ha egyszer felnősz, s nem leszel velem?

Merre visz az út – az élet? Gondolsz majd reám?

Álmodj most – csak álmodj szépen, drága kis babám!

2009. június 24., szerda

El condor pasa (A keselyű elszáll)


El condor pasa (A keselyű elszáll)

 

(Indián naphimnusz)

 

Ó, nézz le ránk, te fényességes ég!

Nevess ránk, hajolj ránk, borulj még ránk.

Te fénylő arcú, áraszd ránk a fényt!

Sötét éj ne jöjj még, ne támadj még.

Egy szárny, egy nagy sötétlő szárny

Támad ránk, egy égi árny.

Hát óvj te fényességes ég,

Tűnő fény, borulj ránk, borulj még ránk.

Az istenség csak bólint és csak néz,

 

Szót sem szól, így van jól, ez így van jól,

Az égen-földön bánattal nézett,

Minket néz, mindent ért és mindent lát.

 

(fordította: Fábri Péter)

Zorán Majd egyszer

 


Talán egy nap, egy hét, talán egy év
Amíg változtatni még nem merek
Aki most vár, aki riadtan kiszáll
Az vissza többé nem talál, az elveszett
Látom, hogy mozdulsz felém, érzem a sóhajod
Az arcod, mintha megérinteném
De gondolatban még nem itt vagyok

Majd egyszer ezen végleg túljutunk
S az álmainkhoz visszafordulunk
S a múltnak úgy felelsz, hogy magadhoz ölelsz
S a világ félreáll
Majd egyszer ez az örvény szétszakad
És mindegy lesz, mi volt az áldozat
A próba véget ér
S az örök vágyakért
A büntetés lejár

Ha minden szívdobbanásnak ára van
Élni szegény-boldogan, már nem lehet
Lázadunk néha, s összekapaszkodunk még
Mintha így ölelkeznénk
S mondjuk, szeretni elég
S még elhiszed

Hogy éljek, hogy lépjek jól, esküszöm nem tudom
Te nem bántasz, nem haragszol
De látom, ami elvész, fáj nagyon

Majd egyszer, ahogy kell, megérkezünk
Majd egyszer nagyon boldogok leszünk
Majd meglátod mit ér sok végighajtott év
Míg nem vigyáztam rád
Majd egyszer, tudod, eljön még a nap
Csak kérlek sose mondd, hogy elmarad
S ha az átkozott idő
Mint hűtlen szerető
Addig meg nem csalt
S az életem kitart
Jó lesz egyszer majd ...