Bódai-Soós Judit Ha én lennék...

                             
Bódai-Soós Judit
Ha én lennék...

Ha én Mikulás lehetnék
minden évben kétszer jönnék,
s ha fordulnék tizenkétszer,
akkor sem jönnék elégszer,
mert az öröm, amit hozok
nagyon gyorsan elpárolog.
Olyan sok a szegény ember,
aki álmodozni sem mer,
ajándékot nekik adnék,
mindig hozzájuk szaladnék.
Elhalmoznám őket hittel,
reménnyel és szeretettel.
Békét hoznék a zsákomban,
tisztességet puttonyomban.
S ha nem bírnám már e terhet,
építenék egy nagy termet,
minden embert befogadnék,
kinek nem jutna más hajlék.
Nekik adnám a kabátom,
a süvegem és a zsákom,
s boldogsággal megpakolva,
Mikulássá alakulva
járhatnák ők a világot,
teljesítve minden álmot.

M. Laurens Gyertyák vagyunk

M. Laurens

Gyertyák vagyunk

 

Gyertyák vagyunk, kiket a Teremtő gyújtott,

Gyertyaként élünk a fényben, mit Ő nyújtott

Dolgunk az életben, őrizni a lángot,

Elűzni a sötét semmit, vigyázva e világot.

 

Minden gyertya külön sorsot hordoz,

Ez sercegve ég, amaz lobogva bolondoz

Egyik gyertya vékony, és tömzsi lett a másik,

De minden egyes gyertya csupán égve világít.

 

Együtt szép és meleg csak a fényük,

Délceg ragyogás, vagy szerény fény a létük

Éltükben lobogva egyre-egyre csak égnek,

Ők adják a meleg lelket, a hideg égi éjnek.

 

Ám eljő az idő, mikor testük görnyedve elfárad,

Elfogynak, mint a viasz, létük végén járnak

Apróka megfáradt lángjuk egy utolsót rebben,

Örökre elpihen bennük a fény, halkan, csendben.

 

De az örök fény nem pihen meg soha,

Mert éled már az új gyertyák délceg sora.

Mi kik elődeinktől kaptuk hajdan a lángot,

Értük is fénybe borítjuk, az egész világot.

Szandi - Búcsúznunk kell

Szandi - Búcsúznunk kell

Búcsúznunk kell,
Bár szívünk még hajt-,
Mért’ félnél,hidd el:
Van másik part.

Nincs könnyed már,
Elhullt mind, mégis fáj-,
Elfogy az út, van határ…


Nézz szét, csoda a lét!
Árny és fény, örök ellentét.
Téged vár föld és ég,
Érzed már: fogy az út, mégis szép…
Légy jó vendég!

Búcsúznunk kell,
Bár vágyunk még tart-,
Képzeld el, szívvel,
Van másik part.

Nem kell, hogy félj,
Minden lélek testvér-,
Mindegyik út hazatér…



Búcsúznunk kell,
Mind távozunk majd-,
Vár ránk egy új hely,
Van másik part.

Nem kell, hogy félj,
Fényünk mindent túlél-,
Nem bánthat már szó, vagy szél…

Géczi Erika és Szabó Csilla - Szállj, sólyommadár.mp3

Szállj, Sólyommadár!


Kell még egy szó mielőtt mennél,
kell még egy ölelés ami végig elkisér.
Az úton majd néha gondolj reám,
ez a föld a tiéd ha elmész visszavár.

Nézz rám és lásd csillagokra nézz,
nézz rám tovatűnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek ott megérint a fény,
tudod jól hová mész, de végül hazatérsz.

Szállj szállj sólyomszárnyán három hegyen túl.
Szállj szállj ott várok rád ahol véget ér az út.

Úgy kell, hogy te is értsd nem indultál hiába,
az a hely ahol élsz világnak világa.
Az égig érő fának ha nem nő újra ága,
úgy élj te legyél virágnak virága.

Szállj szállj sólyomszárnyán három hegyen túl.
Szállj szállj én várok rád ahol véget ér az út.

Nézz rám s ne igérj nézz rám sose félj,
ha nincs hely ahol élj indulj hazafelé.

Szuhanics Albert A vers maga jó hír

 A vers maga jó hír

Költészet, szójáték,
szépen szőtt ajándék.
Lelkünknek javára,
jól figyelj szavára!

Mit szaval szavaló,
ajkán szól a való.
Szavakkal korbácsol,
vagy csak szíve lángol.

Olykor csupa líra,
gyöngybetűkkel írva.
Máskor dörgedelem,
véres veszedelem.

Felébreszti lelked,
dús rétre terelget.
Versekre éhesen
legelhetsz kéjesen.

Néha elvarázsol,
távlatokat vázol.
Vagy csak megnevettet,
meghozza jókedved.

Jöhet kövér felhő,
mit szerelmes szellő
Utadba terelhet,
szitál rád szerelmet.

Ilyen a költészet,
élvezd a szépséget.
Mi lelkednek gyógyír,
a vers maga jó hír.

Debrecen, 2009. 10. 14.
Szuhanics Albert

Paulo Coelho idézet

 

Paulo Coelho

Mindenki kétféle beállítottságú lehet az élete során:
vagy épít, vagy ültet.
Az építőknek akár évekbe is beletelhet, mire elvégzik a feladatukat,
de idővel befejezik, amin dolgoznak.
Ekkor megállnak, és a saját maguk által épített falak rabjaivá válnak.
Az építkezés befejeztével az élet elveszti értelmét.
Akik ültetnek,
olykor viharokkal küzdenek és az évszakokkal,
és csak ritkán pihennek.
A kert azonban,
az épülettel ellentétben, soha nem áll meg a növekedésben.
Azzal pedig, hogy állandó figyelmet követel,
egy nagy kalanddá teszi a kertész életét.

Jószay Magdolna Adj hálát

Jószay Magdolna   

Adj hálát

 

Ne hullajts több könnyet.

 

Tégy különbséget

a kellemetlenség

és az igazi baj

között - s adj hálát...

 

és ne téveszd össze

a bántó bosszúságot

a mázsás - súlyos gonddal

viseld el - s adj hálát...

 

és ne hasonlítgasd

a rosszízű keserűséget

az emésztő fájdalomhoz,

nyelj nagyot - s adj hálát...

 

Adj hálát, nyújtsd kezedet,

nézd, várnak rád...

célok, fény, emberek,

s ne hullajts több könnyet.

.