2009. szeptember 30., szerda

Paulo Coelho idézet

 


Paulo Coelho

Mindenki kétféle beállítottságú lehet az élete során:
vagy épít, vagy ültet.
Az építőknek akár évekbe is beletelhet, mire elvégzik a feladatukat,
de idővel befejezik, amin dolgoznak.
Ekkor megállnak, és a saját maguk által épített falak rabjaivá válnak.
Az építkezés befejeztével az élet elveszti értelmét.
Akik ültetnek,
olykor viharokkal küzdenek és az évszakokkal,
és csak ritkán pihennek.
A kert azonban,
az épülettel ellentétben, soha nem áll meg a növekedésben.
Azzal pedig, hogy állandó figyelmet követel,
egy nagy kalanddá teszi a kertész életét.

Jószay Magdolna Adj hálát


Jószay Magdolna   


Adj hálát

 

Ne hullajts több könnyet.

 

Tégy különbséget

a kellemetlenség

és az igazi baj

között - s adj hálát...

 

és ne téveszd össze

a bántó bosszúságot

a mázsás - súlyos gonddal

viseld el - s adj hálát...

 

és ne hasonlítgasd

a rosszízű keserűséget

az emésztő fájdalomhoz,

nyelj nagyot - s adj hálát...

 

Adj hálát, nyújtsd kezedet,

nézd, várnak rád...

célok, fény, emberek,

s ne hullajts több könnyet.

.

2009. szeptember 21., hétfő

Szabó Balázs Elmúlt ismét egy nyár


Szabó Balázs
Elmúlt ismét egy nyár

Megkésett vágyak, tovább nem várnak
Szállnak a ködben a semmi egén
Görnyedő árnyak, megfáradt lábak
Járnak az életük sártengerén

Sírnak egymásnak, bálványt imádnak
Százak és ezrek, ám uruk nem lát
Hallják a mának, fiúnak lánynak
Fuldokló országunk néma zaját

Éjszakák fájnak, az álmok fáznak
vágynak egy új nyárra oly nagyon rég
amíg egymásnak esnek sorstársak
nem marad más nekünk csupán a jég

2009. szeptember 13., vasárnap

Dorothy Law Holte EGY ÉLET A KEZEDBEN



Dorothy Law Holte

EGY ÉLET A KEZEDBEN
Ha a gyerekek kritizálva élnek, megtanulják, milyen megbélyegzettnek lenni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek, megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek, megtanulnak szégyenlősnek lenni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek, megtanulnak bűnösnek lenni.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek, megtanulnak türelmesnek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek, megtanulnak bizalommal élni.
Ha a gyerekek megdicsérve élnek, megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltóságban élnek, megtanulják az igazságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat, megtanulnak hinni.
Ha a gyerekek hitelesen élnek, megtanulják, mit jelent szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek, megtanulják megkeresni a szeretetet a világon.
A TE GYEREKEID HOGYAN ÉLNEK?

2009. augusztus 30., vasárnap

Sidó Judit Hiszed-e még barátnőm?

 

Sidó Judit

Hiszed-e még barátnőm?

Hiszed-e még, hogy van remény?
Hiszed-e még, hogy meglel a fény?
Hiszed-e még, hogy lehet jobb az élet?
Hiszed-e még, hogy nem sebez többé a bánat mérge?

Hiszed-e még, hogy segít a könny?
Hiszed-e még, hogy jobb idő jön?
Hiszed-e még a mosoly erejét?
Hiszed-e még a szenvedés végét?

Hiszed-e még, hogy elmúlik a rossz?
Hiszed-e még, hogy elkerül a gonosz?
Hiszed-e még a barátság lángját?
Hiszed-e még, hogy megnyugvás vár rád?

2009. augusztus 24., hétfő

Kaktusz Mélyre látó tükör



Kaktusz


Mélyre látó tükör

 

Tudod arra gondoltam,
az ember nem látja jól magát,
ahhoz hogy jól lássa,
ahhoz tükör kell, tükör,
ami lehet egy mozdulatlan tó,
annak feszes tükre,
vagy akár
egy ablak áttetsző üvege,
az ember ott látja meg,
milyen is valójában,
de a legfontosabbat,
hogy milyennek látja őt a világ,
hogy milyen hatással van a világra,
azt csak a szemek tudják elmondani,
amik elismerést,
vagy ellenszenvet tükröznek,
de bármilyen szép is a kép,
nagybetűvel rá van írva,
múlandó,
ma szép, holnapra tán riasztó
kell lennie másik tükörnek is,
mélyre látó tükörnek,
lényeget mutató tükörnek,
ami azt tükrözi,
ami ott van legbelül,
az ember magát se ismeri,
ha nincs tükör, mélyre látó tükör,
akkor csak annyit lát magából,
amennyit a szemekből kiolvas,
de azok a szemek felületesek,
csak a felszínt látják,
hogy is jutnának a mélyre,
ahhoz mélyre kell tekinteni,
gyenge emberi szemek
arra nem alkalmasak,
sok idő,
és sok energia kell ahhoz,
ki ér rá arra,
csak kevesen,
csak akiknek eljött az idejük,
hogy egy másik ember elé
önmagát felismerő,
önmagának bemutatkozó tükröt tartsanak.