Nagy Ágota-Gabriella
Hűtlen igaz barátok
Oly könnyű lehetne
S mégis oly nehéz
A dolgok rendje,
Nem mozdul a kéz...
Makacs bénulás,
Megfagyott vérerek,
Csak egy barátság
Volt, elveszítettelek...
Összetépett képek
Sírnak az asztalon,
Még ezerre tépem,
Óh, de fáj nagyon...
A szemétben landol,
Nem kell emlék,
Hamis barátok
Ha hívnátok, mennék...
Rohannék szavamra,
Mint eddig, hozzátok,
Miért hagytatok magamra,
S ily csúnyán becsaptatok?
Múlt, csak múlt...
Nem jelen, nem jövő,
A barátság virága lehullt,
Nem segítene már eső...
De jönne vad zivatar,
Mosná el könnyem,
Lelkem zord vihar,
Én bennetek hittem.
És mégis engem okolsz,
Bolond barátság, te hűtlen,
Bántottatok, s a rossz
Én vagyok, én ki szerettem.
És védtem védtelenül,
Harcoltam esélytelen,
Sírtam éjszaka egyedül,
De tudtam, itt lesztek reggel.
Ma üresen tátongok,
Elvesztettelek titeket,
Hűtlen igaz barátok
Én nagyon szerettelek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése