Szuhanics Albert
Nekem nem maradt más...
Nekem nem maradt más
csak a néma esték.
Mély csöndben verdeső,
fáradt éji lepkék.
Petróleum lámpám
fényében bóklásznak,
porzanak, villognak
színes lepke-szárnyak.
Fülledt éjszakákon
összebújtunk árván,
két bolond szerelmes
vén eperfa árnyán.
Porlepte emlékek
most csendben csevegnek
mondják, a bús szívek
szeretnek, szeretnek...
Ha újra itt lennél,
megfognám a kezed,
csendesen figyelném
hogyan csillog szemed.
Szólana is hozzád
csöndnek fájó hangja,
azt súgná füledbe,
jaj, ne hagyj magamra!
Debrecen, 2009. 06. 09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése