2009. június 19., péntek

Szuhanics Albert Nekem nem maradt más...



 

Szuhanics Albert

 

Nekem nem maradt más...

 

Nekem nem maradt más
csak a néma esték.
Mély csöndben verdeső,
fáradt éji lepkék.

 

Petróleum lámpám
fényében bóklásznak,
porzanak, villognak
színes lepke-szárnyak.

 

Fülledt éjszakákon
összebújtunk árván,
két bolond szerelmes
vén eperfa árnyán.

 

Porlepte emlékek
most csendben csevegnek
mondják, a bús szívek
szeretnek, szeretnek...

 

Ha újra itt lennél,
megfognám a kezed,
csendesen figyelném
hogyan csillog szemed.

 

Szólana is hozzád
csöndnek fájó hangja,
azt súgná füledbe,
jaj, ne hagyj magamra!

 

Debrecen, 2009. 06. 09.

Marcus Aurelius Test, lélek, értelem

 

Marcus Aurelius
Test, lélek, értelem

 

Az emberek alig tudják, mit jelentenek

ezek a szavak: test, lélek, értelem. A test
érez, a lélek lát, az értelem gondolkodik.
De a jó embernek van meg néhány
roppant tulajdona: a szelíd nyugalom, az
illendő alázat, a derű és az igazságos
cselekedet.
Érez, ha érezni, és lát, ha látni kell,
gondolkodik, ha értelmét teszi próbára
az élet, de bölcs megnyugvással fogadja,
ami a sors rendeléséből neki jutott.
Semmi nem nyugtalanítja, beszédében
igazmondó, cselekedeteiben igazságos.
Mikor a világ félreérti, ő akkor is derűsen
él, nem neheztel senkire, és nem tér le
arról az ösvényről, amely az élet céljához,
az igazi boldogsághoz vezet...
Mint ahogy az orvosok kéznél tartják
a műtéthez szükséges eszközeiket, úgy te
is mindig tartsd kezed ügyében isteni és
emberi tulajdonsagaidat. Mindenben —
még a legcsekélyebb dologban is — úgy
járj el, hogy ne feledd: a kettő kapcso-
latban áll egyrnással. Mert semmi emberi
dolgot nem intézhetsz el jól, hogy ne hi-
vatkoznál az istenire. Ugyanez áll meg-
fordítva is...
Szeretnéd megtalálni a boldogságot?
Ha követed a józan ész szabályait, ha
buzgón, határozottan, békés lélekkel azt
teszed, amit a pillanat kíván, ha sem
jobbra, sem balra nem téved el tekin-
teted, ha nem nézel maszkok után, és
cselekedeteid összhangban állnak a ter-
mészettel, ha minden szavad a hősi idő-
ket felidézö igazság jegyében születik, ha
semmit sem vársz, és semmitől nem re-
megsz, ha megörzöd lelked és szellemed
tisztaságát— akkor biztos lehetsz benne,
megtalálod, amire annyira áhítottál: a
boldogságot. Ebben senki meg nem aka-
dályozhat.

Komáromi János Életút

 

Komáromi János

Életút

volt bánat
volt élet
valami felfénylett

volt hited
volt remény
simogató költemény

megtorpantál néha
kétségbe esve
körbe néztél
útmutatást keresve

egyedül voltál akkor is
ha melletted álltak
talán nem is kerestek
csak azért nem találtak

most is rejtőzöl
csak én látlak igazán
hallom, ahogy suttogod:
… soha már…

még egy érintés kell
még egy ölelés talán
életed múlik el
egy hamvadó érzés parazsán

tudod
egy pillanat az egész
tudod
nincs könnyű és nehéz
tudod
ami lángra kap elég
tudod
halál jár az életért

de csak tűzben élni érdemes
csak izzani egyre
nem várni semmi szánalmas
ostoba kegyre
csak büszkén
felemelt fejjel
nem kell hírnév
pénz vagy rendjel

mit ér hogy ember vagy?
mit ér hogy élsz?
ha nem adtál mindent oda
ha még most is félsz

bátran légy áldozat
önmagadé talán
hiszen aki keres
változásra talál

bátran nézz magadba
égj semmivé ha kell
az új élethez
új fájdalom vezet el

Charles Chaplin idézet

 

,,Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni
a nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban,
akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak, és nevettem, mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat, szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de nem tudtam visszaszeretni.
Ujjongtam a boldogságtól, és esküdtem örök hűséget, de volt,
hogy teljes erővel mentem a falnak!
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben,
és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját.
Féltem, hogy elvesztek valakit, aki nagyon fontos számomra, és mégis elvesztettem!
De túléltem!
És még most is élek!
Az életet nem csak túlélem, és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd!

Élj!

A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni,
emelt fővel veszteni, és merészen győzni, mert a világ a bátraké,
és túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon."

2009. június 18., csütörtök

Johann Wolfgang Goethe Életszabály



Johann Wolfgang Goethe

 

Életszabály


 

Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
a múlttal nam szabad törődnöd.
S mindig úgy tégy,ha veszteség ér,
mint hogyha újjászületten élnél.
Mit akar? - kérd meg minden naptól,
és minden nap felel majd akkor.
Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tud megbecsülni!
Főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre!

 

2009. június 14., vasárnap

Ismerős Arcok A dolog

Ismerős Arcok

A dolog 

dalszöveg

 

 

Kinek mi dolga? - Szerintem

a gyermeké az, hogy szülessen,

a Napé, hogy megsimogassa,

s a Holdé, hogy álomba ringassa.

 

A tanító dolga, hogy tanítson,

a lelkemen valamit javítson.

A diák dolga, hogy kutasson,

ha felnő, jó irányt mutasson.

 

A zenész dolga, hogy zenéljen,

a szívem mélyéig elérjen.

Az író dolga, hogy meséljen,

de igazat írni ne féljen-,

de igazat írni soha ne féljen!

 

A Szerelmem dolga, hogy megértsen,

hogy higgyen bennem és segítsen.

Hogy nélküled élni ne akarjak,

s ne hagyd, hogy a vesztembe rohanjak!

 

A Barátom dolga, hogy ott legyen,

ha szükség van, bármit megtegyen,

ha eltévedtem, keressen,

ha gyűlölöm, akkor szeressen.

 

Az Anyám dolga, hogy ne sírjon,

ha nagyon félt, akkor behívjon.

Az Apám dolga, ha ajtót nyit,

ne úgy köszöntsön, mint akárkit.

 

A Testvérem dolga, hogy figyeljen,

Ha hibáztam, neki ne kelljen.

Ha nem hiszem, akkor ő higgye,

A tüzünket helyettem őrizze.

 

 

A Lányom dolga, hogy daloljon,

hogy örökké kislány maradjon.

A Fiam dolga, hogy nevessen,

hogy mindig apjaként szeressen.

 

S ha mindez így lesz - csak remélem -,

az én dolgom, hogy megérjem.

szövegíró : Práder-Nyerges


Reményik Sándor Vissza

 

Reményik Sándor  

Vissza

Én nem tudom: hova.
Én nem tudom: mire.
Én nem tudom, hogy ki után.
Csak vágyom, vágyom - -
Talán egykor élt életem,
Talán sosem élt életem után.

Vágyom, vágyom -
És nem tudom, e vágy
Előre néz, vagy vissza:
A reménység, vagy az emlékezet
Felbuzgó talajvizét issza.
Vágyom, vágyom - -
Én azt hiszem, hogy vissza.

Így vágyhatik a kinyílt és csalódott
Virág bimbókorába -
Így vágyhatik a meglett és megrendült
Férfi gyermekkorába -
Így a kipattant rügy a fába vissza -
Így a fa gyökerébe -
Így nemzet a talán valaha volt,
Talán sosem volt ősi dicsőségbe -
Így vissza, vissza
Egyetlenegy nagy fehér békességbe
Az össze-vissza tarka sokaság -
Istenbe vissza,
Vissza, vissza
A teremtett és megromlott világ.