Életöröm szelet a 2010. esztendőre

Életöröm szelet a 2010. esztendőre

2010

Végy tizenkét hónapot,
tisztogasd
meg bosszúságtól,
keserűségtől, félelemtől!
Mindegyiket osszad
30-31 részre úgy, hogy
egész évre éppen kitartson!
Minden napot osszál el úgy, hogy
egy rész munka, két rész öröm, humor
és pihenés mindenképpen maradjon!
Végy három púpozott evőkanál reménykedést,
egy evőkanál toleranciát, némi kis iróniát és egy
csipetnyi
tapintatot!
Öntsd le az egészet bőségesen szeretettel, majd díszítsd fel
egy csokornyi figyelmességgel, és szervírozd egy
pohárka emlékezettel!

BUÉK

Móra László Karácsony édes ünnepén

Móra László

Karácsony édes ünnepén

Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden gondolat.
Legyen ma templom minden ember szíve,
S legyen a templom tiszta, szent fehér.
Karácsony édes ünnepén
Istennek tetsző legyen a kenyér.
Szálljon szívünkbe áldott akarat,
Ez kösse egybe mind a kezeket.
Karácsony édes ünnepén
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!
Akinek könnyet osztogat az Élet
És kín a napja, kín az éjjele,
Karácsony édes ünnepén
Ne fuss előle! Óh beszélj vele!
Testét takard be s enyhítsd sok sebét!
Óh lásd meg, tudd meg: testvér ő veled.
Karácsony édes ünnepén
A szíved szépül, őt ha öleled.
Az emberszívek örökélő őre
Tegye ma össze mind a kezeket!
Karácsony édes ünnepén
Maradj vendégünk: Jóság, Szeretet!

Bódai-Soós Judit Ha én lennék...

                             
Bódai-Soós Judit
Ha én lennék...

Ha én Mikulás lehetnék
minden évben kétszer jönnék,
s ha fordulnék tizenkétszer,
akkor sem jönnék elégszer,
mert az öröm, amit hozok
nagyon gyorsan elpárolog.
Olyan sok a szegény ember,
aki álmodozni sem mer,
ajándékot nekik adnék,
mindig hozzájuk szaladnék.
Elhalmoznám őket hittel,
reménnyel és szeretettel.
Békét hoznék a zsákomban,
tisztességet puttonyomban.
S ha nem bírnám már e terhet,
építenék egy nagy termet,
minden embert befogadnék,
kinek nem jutna más hajlék.
Nekik adnám a kabátom,
a süvegem és a zsákom,
s boldogsággal megpakolva,
Mikulássá alakulva
járhatnák ők a világot,
teljesítve minden álmot.

M. Laurens Gyertyák vagyunk

M. Laurens

Gyertyák vagyunk

 

Gyertyák vagyunk, kiket a Teremtő gyújtott,

Gyertyaként élünk a fényben, mit Ő nyújtott

Dolgunk az életben, őrizni a lángot,

Elűzni a sötét semmit, vigyázva e világot.

 

Minden gyertya külön sorsot hordoz,

Ez sercegve ég, amaz lobogva bolondoz

Egyik gyertya vékony, és tömzsi lett a másik,

De minden egyes gyertya csupán égve világít.

 

Együtt szép és meleg csak a fényük,

Délceg ragyogás, vagy szerény fény a létük

Éltükben lobogva egyre-egyre csak égnek,

Ők adják a meleg lelket, a hideg égi éjnek.

 

Ám eljő az idő, mikor testük görnyedve elfárad,

Elfogynak, mint a viasz, létük végén járnak

Apróka megfáradt lángjuk egy utolsót rebben,

Örökre elpihen bennük a fény, halkan, csendben.

 

De az örök fény nem pihen meg soha,

Mert éled már az új gyertyák délceg sora.

Mi kik elődeinktől kaptuk hajdan a lángot,

Értük is fénybe borítjuk, az egész világot.

Szandi - Búcsúznunk kell

Szandi - Búcsúznunk kell

Búcsúznunk kell,
Bár szívünk még hajt-,
Mért’ félnél,hidd el:
Van másik part.

Nincs könnyed már,
Elhullt mind, mégis fáj-,
Elfogy az út, van határ…


Nézz szét, csoda a lét!
Árny és fény, örök ellentét.
Téged vár föld és ég,
Érzed már: fogy az út, mégis szép…
Légy jó vendég!

Búcsúznunk kell,
Bár vágyunk még tart-,
Képzeld el, szívvel,
Van másik part.

Nem kell, hogy félj,
Minden lélek testvér-,
Mindegyik út hazatér…



Búcsúznunk kell,
Mind távozunk majd-,
Vár ránk egy új hely,
Van másik part.

Nem kell, hogy félj,
Fényünk mindent túlél-,
Nem bánthat már szó, vagy szél…

Géczi Erika és Szabó Csilla - Szállj, sólyommadár.mp3

Szállj, Sólyommadár!


Kell még egy szó mielőtt mennél,
kell még egy ölelés ami végig elkisér.
Az úton majd néha gondolj reám,
ez a föld a tiéd ha elmész visszavár.

Nézz rám és lásd csillagokra nézz,
nézz rám tovatűnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek ott megérint a fény,
tudod jól hová mész, de végül hazatérsz.

Szállj szállj sólyomszárnyán három hegyen túl.
Szállj szállj ott várok rád ahol véget ér az út.

Úgy kell, hogy te is értsd nem indultál hiába,
az a hely ahol élsz világnak világa.
Az égig érő fának ha nem nő újra ága,
úgy élj te legyél virágnak virága.

Szállj szállj sólyomszárnyán három hegyen túl.
Szállj szállj én várok rád ahol véget ér az út.

Nézz rám s ne igérj nézz rám sose félj,
ha nincs hely ahol élj indulj hazafelé.

Szuhanics Albert A vers maga jó hír

 A vers maga jó hír

Költészet, szójáték,
szépen szőtt ajándék.
Lelkünknek javára,
jól figyelj szavára!

Mit szaval szavaló,
ajkán szól a való.
Szavakkal korbácsol,
vagy csak szíve lángol.

Olykor csupa líra,
gyöngybetűkkel írva.
Máskor dörgedelem,
véres veszedelem.

Felébreszti lelked,
dús rétre terelget.
Versekre éhesen
legelhetsz kéjesen.

Néha elvarázsol,
távlatokat vázol.
Vagy csak megnevettet,
meghozza jókedved.

Jöhet kövér felhő,
mit szerelmes szellő
Utadba terelhet,
szitál rád szerelmet.

Ilyen a költészet,
élvezd a szépséget.
Mi lelkednek gyógyír,
a vers maga jó hír.

Debrecen, 2009. 10. 14.
Szuhanics Albert

Paulo Coelho idézet

 

Paulo Coelho

Mindenki kétféle beállítottságú lehet az élete során:
vagy épít, vagy ültet.
Az építőknek akár évekbe is beletelhet, mire elvégzik a feladatukat,
de idővel befejezik, amin dolgoznak.
Ekkor megállnak, és a saját maguk által épített falak rabjaivá válnak.
Az építkezés befejeztével az élet elveszti értelmét.
Akik ültetnek,
olykor viharokkal küzdenek és az évszakokkal,
és csak ritkán pihennek.
A kert azonban,
az épülettel ellentétben, soha nem áll meg a növekedésben.
Azzal pedig, hogy állandó figyelmet követel,
egy nagy kalanddá teszi a kertész életét.

Jószay Magdolna Adj hálát

Jószay Magdolna   

Adj hálát

 

Ne hullajts több könnyet.

 

Tégy különbséget

a kellemetlenség

és az igazi baj

között - s adj hálát...

 

és ne téveszd össze

a bántó bosszúságot

a mázsás - súlyos gonddal

viseld el - s adj hálát...

 

és ne hasonlítgasd

a rosszízű keserűséget

az emésztő fájdalomhoz,

nyelj nagyot - s adj hálát...

 

Adj hálát, nyújtsd kezedet,

nézd, várnak rád...

célok, fény, emberek,

s ne hullajts több könnyet.

.

Szabó Balázs Elmúlt ismét egy nyár

Szabó Balázs
Elmúlt ismét egy nyár

Megkésett vágyak, tovább nem várnak
Szállnak a ködben a semmi egén
Görnyedő árnyak, megfáradt lábak
Járnak az életük sártengerén

Sírnak egymásnak, bálványt imádnak
Százak és ezrek, ám uruk nem lát
Hallják a mának, fiúnak lánynak
Fuldokló országunk néma zaját

Éjszakák fájnak, az álmok fáznak
vágynak egy új nyárra oly nagyon rég
amíg egymásnak esnek sorstársak
nem marad más nekünk csupán a jég

Dorothy Law Holte EGY ÉLET A KEZEDBEN

Dorothy Law Holte

EGY ÉLET A KEZEDBEN
Ha a gyerekek kritizálva élnek, megtanulják, milyen megbélyegzettnek lenni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek, megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek, megtanulnak szégyenlősnek lenni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek, megtanulnak bűnösnek lenni.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek, megtanulnak türelmesnek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek, megtanulnak bizalommal élni.
Ha a gyerekek megdicsérve élnek, megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltóságban élnek, megtanulják az igazságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat, megtanulnak hinni.
Ha a gyerekek hitelesen élnek, megtanulják, mit jelent szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek, megtanulják megkeresni a szeretetet a világon.
A TE GYEREKEID HOGYAN ÉLNEK?

Dezsõ Ilona Anna versei, festményei, kép szerkesztései.

http://www.dezsoili.com

Sidó Judit Hiszed-e még barátnőm?

 

Sidó Judit

Hiszed-e még barátnőm?

Hiszed-e még, hogy van remény?
Hiszed-e még, hogy meglel a fény?
Hiszed-e még, hogy lehet jobb az élet?
Hiszed-e még, hogy nem sebez többé a bánat mérge?

Hiszed-e még, hogy segít a könny?
Hiszed-e még, hogy jobb idő jön?
Hiszed-e még a mosoly erejét?
Hiszed-e még a szenvedés végét?

Hiszed-e még, hogy elmúlik a rossz?
Hiszed-e még, hogy elkerül a gonosz?
Hiszed-e még a barátság lángját?
Hiszed-e még, hogy megnyugvás vár rád?

Kaktusz Mélyre látó tükör

Kaktusz

Mélyre látó tükör

 

Tudod arra gondoltam,
az ember nem látja jól magát,
ahhoz hogy jól lássa,
ahhoz tükör kell, tükör,
ami lehet egy mozdulatlan tó,
annak feszes tükre,
vagy akár
egy ablak áttetsző üvege,
az ember ott látja meg,
milyen is valójában,
de a legfontosabbat,
hogy milyennek látja őt a világ,
hogy milyen hatással van a világra,
azt csak a szemek tudják elmondani,
amik elismerést,
vagy ellenszenvet tükröznek,
de bármilyen szép is a kép,
nagybetűvel rá van írva,
múlandó,
ma szép, holnapra tán riasztó
kell lennie másik tükörnek is,
mélyre látó tükörnek,
lényeget mutató tükörnek,
ami azt tükrözi,
ami ott van legbelül,
az ember magát se ismeri,
ha nincs tükör, mélyre látó tükör,
akkor csak annyit lát magából,
amennyit a szemekből kiolvas,
de azok a szemek felületesek,
csak a felszínt látják,
hogy is jutnának a mélyre,
ahhoz mélyre kell tekinteni,
gyenge emberi szemek
arra nem alkalmasak,
sok idő,
és sok energia kell ahhoz,
ki ér rá arra,
csak kevesen,
csak akiknek eljött az idejük,
hogy egy másik ember elé
önmagát felismerő,
önmagának bemutatkozó tükröt tartsanak.

Szent-Gály Kata Szeretnék

   

Szent-Gály Kata

Szeretnék

 

Csak egy parányi méccsé lenni,
mely bevilágít egy szobát-

csak egy szál deszka-híd lenni,
mely szakadékot ível át-

csak egy kanálka mézzé lenni,
legyen az élet édesebb-

csak egy segítő kézzé lenni,
mely teszi, amit tehet.

Könyv Tár - G-Portál

Gárdonyi Géza A bor legendája

Gárdonyi Géza

 

A bor legendája

 

Szólt az Isten: „Kedves fiam, Nóé:
Itt a szőlő, kóstold meg, hogy jó-é?”
Felelt Nóé: „No megöregedtem,
De ilyen jó bogyót még nem ettem.”

Szólt az Isten: „Kedves fiam Nóé:
A csípős must, hadd lássuk, hogy jó-é?”
Felelt Nóé: „Ihaj, csuhaj! Sári!
Három Istent kezdek immár látni!”

Szólt az Isten: „Kedves fiam Nóé:
Hát az óbor, hadd lássuk, hogy jó-é?”
Felelt Nóé: „Iszom reggel óta;
Gyere pajtás, van még a hordóba!”

 

Márai Sándor Monológ

 

Márai Sándor

Monológ

Akarok még hinni az életemben
s a mások életében - akarom,
hogy izmos és erős legyen karom
s földaloljak egy lobogó "igen"-ben.

Mert megbocsátottam mindenkinek
s szeretném, hogy nekem is
megbocsásson, ki tettenért
a pózon és csaláson
és ne vádoljon többé senki meg.

A múltat én elhordozom magammal
új életemre, mint zsákját a vándor:
hogy éltem egyszer én, Márai Sándor,

s emlékeimmel elmotozva élnék,
mert amit érdemeltem, rámtalált:
kaptam egy életet és egy halált.

Dezső Ilona Anna Mátra

Dezső Ilona Anna

Mátra

2009.07.16.

 

Az erdő, a lábaim előtt, pázsitként terül elém.

Szemben a kék ég alatt érzem, nincsen semmim:

Ó Mátrám! Hisz te is gyönyörködtetted szemem,

Minek ide a sok idegen hegy? Ha te itt vagy nekem.

 

A fák lombjai közül letekintek falvaidra,

Pislogó homályban fénylő ezüstös árnyaidra.

De jó volna, ha ilyenkor az idő is megállna…

Fénylő káprázat ül a szellő átjárta várra.

 

Holnapra eltűnsz újra, ismét marad a Róna,

Mely a szívemet oly sokszor megdobogtatja.

Szép hazám! Sok kincsed szemem láthatja,

Sok nehézség vonulatán át, létem áthatja.

Reviczky Gyula Erdei dal

Reviczky Gyula  

Erdei dal

Nyári, rekkenő meleg,
Elbújok előled.
Lombjai közé megyek
Sátoros erdőnek.
Haja hopp!
Itt vagyok már, itt vagyok!
Sárga rigó, jó napot!

Fák között és fák alatt
Beh vidám az élet.
Nyúl szalad, virág fakad,
Zeng a lombon ének.
Haja hopp!
Kip! Kop! A harkály kopog,
S a kakukk szól: Jó napot!

Vadvirágokat szedek,
S kötözöm füzérbe.
Vagy a fűben heverek,
S felnézek az égre.
S haja hopp!
A madárral dalolok...
Szép világ te, jó napot!

KÖNYV OLDAL

Szenes Hanna Harmónia

Szenes Hanna

Harmónia

 

A természet csupa ellentét:
Nappali fény és éji sötét,
Kopár hegyek és virágos völgyek,
Piciny fűszálak, hatalmas tölgyek.
A komor észak és a dalos dél,
A tikkasztó nyár és a dermesztő tél.
A chaos, a rend,
A zaj és a csend,
A föld és az ég,
A kezdet és a vég.

 

És ellentmondás a történelem.
Egyéni érdek és honszerelem,
Viszálykodás és tömörülés,
Az Isten nevében emberölés,
Felszökő pálya és letört vonal,
Bonyolult cselszövés, szakadt fonal.
A szolga, az úr,
Az angol, a búr,
A tömlöc, az őr,
A béke, a tőr.

 

És mind csupa hegy-völgy és mind csupa véglet,
Az emberi lélek, az emberi élet.
Lobogó érzések, lehiggadt ész,
Feszülő tervek és remegő kéz.
A tett és a szó,
A rossz és a jó,
A csonka, az ép,
A rút és a szép.
S a számtalan végletnek egy az ura
Világot átfogó harmónia.

Fa

Szuhanics Albert Nem barát a haver

Szuhanics Albert

Nem barát a haver

Nem barát a haver,
ha a sors keze ver.
Átpártol ő oda,
hol trónol Fortuna.

Amíg nyertes kockád,
ragaszkodik hozzád.
Ám ha bajok jönnek,
nem ejt érted könnyet!

Nem barát a haver,
hátad mögé hever.
Figyeld csak meg őtet,
hogy bámulja nődet!

Nem barát a haver,
ő neked csak teher.
Segítségre szorulsz?
Nélküle boldogulsz…!

Mikor elfogy pénzed,
ezt mondja majd néked:
- Nem adhatok, komám!
Mért nézel rám bután?

Jobb ha most belátod,
keress egy barátot!
Aki majd meghallgat,
segít néha rajtad!

Nem hízeleg neked,
helyre teszi eszed!
De hozzád őszinte,
s nincs neki kőszíve!

Nem barát a haver,
neked ejtened kell,
Összes haverodat,

s tartsd meg barátodat!

Debrecen, 2009. 06. 20.

Szuhanics Albert Ne keresd a kincset

 

Szuhanics Albert

Ne keresd a kincset

 

Ne keresd a kincset mélyben
a föld alatt nem leled.
Az ég felé nyújtózkodnál?
Nézd, sírnak a fellegek!

 

Tenger mélyére merülhetsz,
találhatsz ott gyöngyöket.
De van annál nagyobb kincs is,
víz alatt te nem leled.

 

Hegyek csúcsán mi megcsillan
napnak fénye jégcsapon.
Csillagok közt nem találod
s távoli bolygón, napon.

 

Ne keresd a kincset, itt van
a bensőnkben létezik.
A mi szívünk hogyha tiszta,
igaz lelkek meglelik.

 

Ott ragyog a szemeinkben,
az emberség, s szeretet.
Őrizzétek ezt a kincset,
s az Isten van veletek!

 

Debrecen, 2009. 07. 04.

Daddyboy Álmodj Gyermekem!

 

Daddyboy   

Álmodj, Gyermekem!

Elpihent a fáradt szellő – rád köszönt az est,

Itt ülök az ágyad szélén, megfogom kezed.

Arra kérsz, hogy énekeljek, s mondjak egy mesét:

Hol élnek az óriások és a kis törpék?

Oly jó volna köztük élni, gyermekem, veled,

Aludj csendben, téged nézlek, hunyd le két szemed!

Álmodj majd egy szép világról – hol a szél mesél,

Reggel majd, ha újra ébredsz, rád köszönt, ne félj!

Álmodj, gyermekem, szép jó éjszakát,

Indulj hát az álmok tengerén!

Kint a fák alatt, hol elpihen a szél

A holdsugár is csendesen mesél.

Álmodj, gyermekem, én itt vagyok veled,

S ha néha majd megrezdül kis kezed,

Átölellek én, s álmodom veled,

Itt vagyok, egy biztos pont – neked.

Mosoly van e kedves arcon, jó ez így nekem,

Tündérekről álmodsz most, ó drága gyermekem.

Átölelsz egy játék mackót, suttogod nevem,

Elkísérlek álmaidban, drága kis szívem.

Drága gyermekem, álmodj csendesen!

Reggel majd, ha rád köszönt a fény,

Álmod elkísér – és az esti szél

Halkan suttog, szép mesét mesél.

Halvány már a lámpa fénye – én is fáradok,

Gyermekemmel álmodok, mint fent a csillagok,

Oly jó veled, kicsi szívem, oly jó tudni azt,

Hogy boldog vagy, s nincs szebb annál, mit nékem adsz.

Álmodj, gyermekem, álmodj szépeket,

Itt vagyok és fogom két kezed – a két kezed.

Nem kell mondanod, mégis jól tudom,

Én vagyok, ki kellek most neked!

Ez a sors, ezt más is tudja, mégis kérdezem,

Mi lesz majd, ha egyszer felnősz, s nem leszel velem?

Merre visz az út – az élet? Gondolsz majd reám?

Álmodj most – csak álmodj szépen, drága kis babám!

Attachment: Daddyboy Álmodj, Gyermekem!.mp3

El condor pasa (A keselyű elszáll)

El condor pasa (A keselyű elszáll)

 

(Indián naphimnusz)

 

Ó, nézz le ránk, te fényességes ég!

Nevess ránk, hajolj ránk, borulj még ránk.

Te fénylő arcú, áraszd ránk a fényt!

Sötét éj ne jöjj még, ne támadj még.

Egy szárny, egy nagy sötétlő szárny

Támad ránk, egy égi árny.

Hát óvj te fényességes ég,

Tűnő fény, borulj ránk, borulj még ránk.

Az istenség csak bólint és csak néz,

 

Szót sem szól, így van jól, ez így van jól,

Az égen-földön bánattal nézett,

Minket néz, mindent ért és mindent lát.

 

(fordította: Fábri Péter)

Zorán Majd egyszer

 

Talán egy nap, egy hét, talán egy év
Amíg változtatni még nem merek
Aki most vár, aki riadtan kiszáll
Az vissza többé nem talál, az elveszett
Látom, hogy mozdulsz felém, érzem a sóhajod
Az arcod, mintha megérinteném
De gondolatban még nem itt vagyok

Majd egyszer ezen végleg túljutunk
S az álmainkhoz visszafordulunk
S a múltnak úgy felelsz, hogy magadhoz ölelsz
S a világ félreáll
Majd egyszer ez az örvény szétszakad
És mindegy lesz, mi volt az áldozat
A próba véget ér
S az örök vágyakért
A büntetés lejár

Ha minden szívdobbanásnak ára van
Élni szegény-boldogan, már nem lehet
Lázadunk néha, s összekapaszkodunk még
Mintha így ölelkeznénk
S mondjuk, szeretni elég
S még elhiszed

Hogy éljek, hogy lépjek jól, esküszöm nem tudom
Te nem bántasz, nem haragszol
De látom, ami elvész, fáj nagyon

Majd egyszer, ahogy kell, megérkezünk
Majd egyszer nagyon boldogok leszünk
Majd meglátod mit ér sok végighajtott év
Míg nem vigyáztam rád
Majd egyszer, tudod, eljön még a nap
Csak kérlek sose mondd, hogy elmarad
S ha az átkozott idő
Mint hűtlen szerető
Addig meg nem csalt
S az életem kitart
Jó lesz egyszer majd ...

DIA- Verses, képes blogja. - G-Portál

Ady Endre Adja az Isten

Ady Endre 

Adja az Isten


Adja meg az Isten,
Mit adni nem szokott,
Száz bús vasárnap helyett
Sok, víg hétköznapot,
Adja meg az Isten.

Adja meg az Isten,
Sirásaink végét,
Lelkünknek teljességes,
S vágyott békességét,
Adja meg az Isten.

Adja meg az Isten,
Bár furcsa a világ,
Ne játszak, ölő, gyilkos
Cudar komédiát
Adja meg az Isten.

Adja meg az Isten,
Mit adni nem szokott,
Száz bús vasárnap helyett
Sok, víg hétköznapot,
Adja meg az Isten.

Szuhanics Albert Nekem nem maradt más...

 

Szuhanics Albert

 

Nekem nem maradt más...

 

Nekem nem maradt más
csak a néma esték.
Mély csöndben verdeső,
fáradt éji lepkék.

 

Petróleum lámpám
fényében bóklásznak,
porzanak, villognak
színes lepke-szárnyak.

 

Fülledt éjszakákon
összebújtunk árván,
két bolond szerelmes
vén eperfa árnyán.

 

Porlepte emlékek
most csendben csevegnek
mondják, a bús szívek
szeretnek, szeretnek...

 

Ha újra itt lennél,
megfognám a kezed,
csendesen figyelném
hogyan csillog szemed.

 

Szólana is hozzád
csöndnek fájó hangja,
azt súgná füledbe,
jaj, ne hagyj magamra!

 

Debrecen, 2009. 06. 09.

Marcus Aurelius Test, lélek, értelem

 

Marcus Aurelius
Test, lélek, értelem

 

Az emberek alig tudják, mit jelentenek

ezek a szavak: test, lélek, értelem. A test
érez, a lélek lát, az értelem gondolkodik.
De a jó embernek van meg néhány
roppant tulajdona: a szelíd nyugalom, az
illendő alázat, a derű és az igazságos
cselekedet.
Érez, ha érezni, és lát, ha látni kell,
gondolkodik, ha értelmét teszi próbára
az élet, de bölcs megnyugvással fogadja,
ami a sors rendeléséből neki jutott.
Semmi nem nyugtalanítja, beszédében
igazmondó, cselekedeteiben igazságos.
Mikor a világ félreérti, ő akkor is derűsen
él, nem neheztel senkire, és nem tér le
arról az ösvényről, amely az élet céljához,
az igazi boldogsághoz vezet...
Mint ahogy az orvosok kéznél tartják
a műtéthez szükséges eszközeiket, úgy te
is mindig tartsd kezed ügyében isteni és
emberi tulajdonsagaidat. Mindenben —
még a legcsekélyebb dologban is — úgy
járj el, hogy ne feledd: a kettő kapcso-
latban áll egyrnással. Mert semmi emberi
dolgot nem intézhetsz el jól, hogy ne hi-
vatkoznál az istenire. Ugyanez áll meg-
fordítva is...
Szeretnéd megtalálni a boldogságot?
Ha követed a józan ész szabályait, ha
buzgón, határozottan, békés lélekkel azt
teszed, amit a pillanat kíván, ha sem
jobbra, sem balra nem téved el tekin-
teted, ha nem nézel maszkok után, és
cselekedeteid összhangban állnak a ter-
mészettel, ha minden szavad a hősi idő-
ket felidézö igazság jegyében születik, ha
semmit sem vársz, és semmitől nem re-
megsz, ha megörzöd lelked és szellemed
tisztaságát— akkor biztos lehetsz benne,
megtalálod, amire annyira áhítottál: a
boldogságot. Ebben senki meg nem aka-
dályozhat.

Komáromi János Életút

 

Komáromi János

Életút

volt bánat
volt élet
valami felfénylett

volt hited
volt remény
simogató költemény

megtorpantál néha
kétségbe esve
körbe néztél
útmutatást keresve

egyedül voltál akkor is
ha melletted álltak
talán nem is kerestek
csak azért nem találtak

most is rejtőzöl
csak én látlak igazán
hallom, ahogy suttogod:
… soha már…

még egy érintés kell
még egy ölelés talán
életed múlik el
egy hamvadó érzés parazsán

tudod
egy pillanat az egész
tudod
nincs könnyű és nehéz
tudod
ami lángra kap elég
tudod
halál jár az életért

de csak tűzben élni érdemes
csak izzani egyre
nem várni semmi szánalmas
ostoba kegyre
csak büszkén
felemelt fejjel
nem kell hírnév
pénz vagy rendjel

mit ér hogy ember vagy?
mit ér hogy élsz?
ha nem adtál mindent oda
ha még most is félsz

bátran légy áldozat
önmagadé talán
hiszen aki keres
változásra talál

bátran nézz magadba
égj semmivé ha kell
az új élethez
új fájdalom vezet el

Charles Chaplin idézet

 

,,Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni
a nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban,
akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak, és nevettem, mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat, szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de nem tudtam visszaszeretni.
Ujjongtam a boldogságtól, és esküdtem örök hűséget, de volt,
hogy teljes erővel mentem a falnak!
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben,
és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját.
Féltem, hogy elvesztek valakit, aki nagyon fontos számomra, és mégis elvesztettem!
De túléltem!
És még most is élek!
Az életet nem csak túlélem, és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd!

Élj!

A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni,
emelt fővel veszteni, és merészen győzni, mert a világ a bátraké,
és túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon."

Johann Wolfgang Goethe Életszabály

Johann Wolfgang Goethe

 

Életszabály

 

Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
a múlttal nam szabad törődnöd.
S mindig úgy tégy,ha veszteség ér,
mint hogyha újjászületten élnél.
Mit akar? - kérd meg minden naptól,
és minden nap felel majd akkor.
Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tud megbecsülni!
Főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre!

 

Ismerős Arcok A dolog

Ismerős Arcok

A dolog 

dalszöveg

 

 

Kinek mi dolga? - Szerintem

a gyermeké az, hogy szülessen,

a Napé, hogy megsimogassa,

s a Holdé, hogy álomba ringassa.

 

A tanító dolga, hogy tanítson,

a lelkemen valamit javítson.

A diák dolga, hogy kutasson,

ha felnő, jó irányt mutasson.

 

A zenész dolga, hogy zenéljen,

a szívem mélyéig elérjen.

Az író dolga, hogy meséljen,

de igazat írni ne féljen-,

de igazat írni soha ne féljen!

 

A Szerelmem dolga, hogy megértsen,

hogy higgyen bennem és segítsen.

Hogy nélküled élni ne akarjak,

s ne hagyd, hogy a vesztembe rohanjak!

 

A Barátom dolga, hogy ott legyen,

ha szükség van, bármit megtegyen,

ha eltévedtem, keressen,

ha gyűlölöm, akkor szeressen.

 

Az Anyám dolga, hogy ne sírjon,

ha nagyon félt, akkor behívjon.

Az Apám dolga, ha ajtót nyit,

ne úgy köszöntsön, mint akárkit.

 

A Testvérem dolga, hogy figyeljen,

Ha hibáztam, neki ne kelljen.

Ha nem hiszem, akkor ő higgye,

A tüzünket helyettem őrizze.

 

 

A Lányom dolga, hogy daloljon,

hogy örökké kislány maradjon.

A Fiam dolga, hogy nevessen,

hogy mindig apjaként szeressen.

 

S ha mindez így lesz - csak remélem -,

az én dolgom, hogy megérjem.

szövegíró : Práder-Nyerges

Reményik Sándor Vissza

 

Reményik Sándor  

Vissza

Én nem tudom: hova.
Én nem tudom: mire.
Én nem tudom, hogy ki után.
Csak vágyom, vágyom - -
Talán egykor élt életem,
Talán sosem élt életem után.

Vágyom, vágyom -
És nem tudom, e vágy
Előre néz, vagy vissza:
A reménység, vagy az emlékezet
Felbuzgó talajvizét issza.
Vágyom, vágyom - -
Én azt hiszem, hogy vissza.

Így vágyhatik a kinyílt és csalódott
Virág bimbókorába -
Így vágyhatik a meglett és megrendült
Férfi gyermekkorába -
Így a kipattant rügy a fába vissza -
Így a fa gyökerébe -
Így nemzet a talán valaha volt,
Talán sosem volt ősi dicsőségbe -
Így vissza, vissza
Egyetlenegy nagy fehér békességbe
Az össze-vissza tarka sokaság -
Istenbe vissza,
Vissza, vissza
A teremtett és megromlott világ.