Szabó Balázs
Elmúlt ismét egy nyár
Megkésett vágyak, tovább nem várnak
Szállnak a ködben a semmi egén
Görnyedő árnyak, megfáradt lábak
Járnak az életük sártengerén
Sírnak egymásnak, bálványt imádnak
Százak és ezrek, ám uruk nem lát
Hallják a mának, fiúnak lánynak
Fuldokló országunk néma zaját
Éjszakák fájnak, az álmok fáznak
vágynak egy új nyárra oly nagyon rég
amíg egymásnak esnek sorstársak
nem marad más nekünk csupán a jég
