Szabó Lőrinc Beszélgetés egy gyufaszállal

 

 

Szabó Lőrinc Beszélgetés egy gyufaszállal

 

 

Szólj, kis gyufa, melyik a jobb,

mondd, tűz lelke, melyik a rosszabb?

 

Titkos szikrának lenni, mint a mag,

melyben vágyak s remények alszanak,

őrizni hited és tiszta erőd,

álmodni az emléktelen jövőt,

lehetőségképp, csak mint képzelet,

ragyogni a sötét világ felett,

hogy kincs maradhass, örök szüziség,

bár folyton félsz, hogy egy perc félredob

és ki se gyúltál, máris eltaposnak?

 

Szólj, kis gyufa, ez volna jobb,

felelj, tűz lelke, ez a rosszabb?

 

Vagy a másik? az tetszik? az riaszt?

Nyárrá kelteni az alvó tavaszt,

nem maradni titoknak, mint a mag,

vállalni, bármit hoz a pillanat,

ragyogni, mint egy kigyulladt virág,

akarni, hogy rád nézzen a világ,

tékozolni, mint a Nap odafent,

hinni az emlékteremtő jelent,

bár jövőd nincs, a perc már félredob

s egész biztos, hogy rögtön eltaposnak?

 

Válassz, lélek, melyik a jobb,

válaszolj, sors, melyik a rosszabb?!

 

Szabó Lőrinc Mit láttam benned?

Szabó Lőrinc Mit láttam benned?

Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt.
Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt.
Mit láttam benned? Magam végzetét.
Mit láttál bennem? Egy út kezdetét.
Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat.
Mit bennem te? Dacot és szitkokat.
Aztán mit én? Jövőm rémálmait.
S te? Egy torzonborz állat vágyait.
Én? Istent, akit meg kell váltani.
Te? Hogy jönnek a pokol zászlai.
S később? Hogy az ellenség én vagyok?
S én? Azt, akit soha el nem hagyok.
Te, tíz év múlva? Tán mégis fiad?
S én tíz év múlva? Láss már, égi Vak!
S húsz év múlva, te? Nincs mit tenni, kár.
Húsz év múlva, én? Nincs mit tenni, fáj!
S a legvégén te? Így rendeltetett.
S én, ma s mindig? Nincs senkim kívüled.