Nagy Ágota-Gabriella
Hűtlen igaz barátok
Oly könnyű lehetne
S mégis oly nehéz
A dolgok rendje,
Nem mozdul a kéz...
Makacs bénulás,
Megfagyott vérerek,
Csak egy barátság
Volt, elveszítettelek...
Összetépett képek
Sírnak az asztalon,
Még ezerre tépem,
Óh, de fáj nagyon...
A szemétben landol,
Nem kell emlék,
Hamis barátok
Ha hívnátok, mennék...
Rohannék szavamra,
Mint eddig, hozzátok,
Miért hagytatok magamra,
S ily csúnyán becsaptatok?
Múlt, csak múlt...
Nem jelen, nem jövő,
A barátság virága lehullt,
Nem segítene már eső...
De jönne vad zivatar,
Mosná el könnyem,
Lelkem zord vihar,
Én bennetek hittem.
És mégis engem okolsz,
Bolond barátság, te hűtlen,
Bántottatok, s a rossz
Én vagyok, én ki szerettem.
És védtem védtelenül,
Harcoltam esélytelen,
Sírtam éjszaka egyedül,
De tudtam, itt lesztek reggel.
Ma üresen tátongok,
Elvesztettelek titeket,
Hűtlen igaz barátok
Én nagyon szerettelek...
