Dezső Ilona Anna
Mátra
2009.07.16.
Az erdő, a lábaim előtt, pázsitként terül elém.
Szemben a kék ég alatt érzem, nincsen semmim:
Ó Mátrám! Hisz te is gyönyörködtetted szemem,
Minek ide a sok idegen hegy? Ha te itt vagy nekem.
A fák lombjai közül letekintek falvaidra,
Pislogó homályban fénylő ezüstös árnyaidra.
De jó volna, ha ilyenkor az idő is megállna…
Fénylő káprázat ül a szellő átjárta várra.
Holnapra eltűnsz újra, ismét marad a Róna,
Mely a szívemet oly sokszor megdobogtatja.
Szép hazám! Sok kincsed szemem láthatja,
Sok nehézség vonulatán át, létem áthatja.
