József Attila Mama (Latinovits zenés)mp3
Kibédi Ervin Anyám vers.mp3
József Attila Mama.mp3
József Attila Anyám meghalt mp3
Koncz Zsuzsa Mama kérlek.mp3
Weöres Sándor Anyámnak.mp3
Pataky Attila Édesanyám te jó asszony.mp3
2009. április 27., hétfő
2009. április 22., szerda
Vági György Meg kellene érteni már
.png)
Vági György
Meg kellene érteni már
Meg kellene érteni már végre, vagy újra?
Sokan vágynak vissza a nem is oly régmúltba.
Visszasírják sokan a régi biztonságot,
Pedig nem rajongták, akkor a világot.
Párttagok uralma nem hiányzik már,
De a lélek belénk most már csak hálni jár.
Rendszerváltás ege ragyogott le ránk,
De szegénység esője áztatja ruhánk.
Sok millió koldus országa lettünk,
Viharfelhők tornyosulnak mindennap felettünk.
Politikus küzd most politikus ellen,
Nekünk pedig hamu marad üres zsebben.
Képviselők hada uralkodik rajtunk,
S nekünk szegénységben cserepes az ajkunk.
Míg ők repülővel, magángéppel járnak,
Addig szegény népünk fejjel megy a fának.
Fejjel megy a fának, mert ki kellene vágni,
Gyümölcse kiszáradt, nem lehet elrágni.
Tönkretették már a mezőgazdaságot,
S a parasztok koldusként élik e világot.
Képviselők serege teli zsebbel ül,
Minden kívánságuk azonnal teljesül.
Nekik nem kell soha elszámolni azzal,
Amiért egy szegényt büntetnek kamattal.
Az orvosok hada vándorol nyugatra,
Többszörös pénzért, a jobblétért hajtva.
Nyugdíjasok, öregek ti fittek legyetek,
Mert nincs ki meggyógyítson, ha kellene titeket.
Ha gyógyszer kell, azt lassan már aranyért adják,
A busás hasznot pedig simán zsebre rakják.
Pénzromlás, bankválság mindennapi gondok,
Verejték cseppektől nedves minden homlok.
Lehet, hogy már nékünk nincs szükségünk sokra,
De gondolni kéne a későbbi napokra.
Gyermekünk, s unokánk mind a jövőt várja,
S nem biztos, hogy jó lesz, ha mindegyikük árva.
Politikus Urak! Legyen végre béke!
Tegyetek valamit az ország érdekében.
Csináljatok rendet, hogy élhessünk békében,
Hogy ünneplő többé ne álljon vérében.
Mi önként feláldoznánk életünk és vérünk,
Ha boldogabb jövendő lenne a reménységünk.
2009. április 21., kedd
Reményik Sándor Elpártolt liliomszál
Reményik Sándor
Elpártolt liliomszál
Liliomszál, liliomszál,
Idegenhez mért hajoltál?
Mért öleli karcsú szárad,
Mért felejted a fajtádat?
A fajtádat, a hitedet
Szerelmed tüzére tetted,
Messze látszik lobogása,
Mi lesz, ha lesz hamvadása?
Liliomszál, liliomszál,
Idegenhez mért hajoltál?
Apád-anyád megsiratott,
Sírván, mégis hozzá adott.
Lehetsz neki százszor drága:
Más világ az ő világa.
Világába - ősi átok -
Beolvad a te világod.
Liliomszál, liliomszál,
Idegenhez mért hajoltál?
Ha magod lesz: drága gyermek,
Nem tanul liliomnyelvet.
Vagy kis lelkét összetépik,
Meghasonlik, míg megérik.
Két tűz között, kevert vére
Kiomlik a csatatérre.
Liliomszál, liliomszál,
Hajladozzál, hajladozzál.
Szerelmes hajladozásod
A te legfőbb igazságod.
Mi szomorún körülállunk
Mert más a mi igazságunk,
Siratjuk a nászi kedved,
Siratjuk a fajtánk benned.
2009. április 6., hétfő
Várnai Zseni CSODÁK CSODÁJA
Várnai Zseni
CSODÁK CSODÁJA
Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.
A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.
Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.
Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!
Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
