Drenyovszki Andrea Az örök gyermek

 

Drenyovszki Andrea 

Az örök gyermek

Az örök gyermek mindig rácsodálkozik a Világra.
A Napra, a Holdra, s minden virágra.
Figyel, vizsgál, meglát, s ha kell segít.
Kérdez, érez, s kérdése néha feszélyez.
Az örök gyermek mindig boldogabb.
Soha nem ég ki, s tetteit a gyermeki kíváncsiság vezérli.
Csalódik, bánkódik, de töretlenül küzd…
A jóért a szépért, és magáért a küzdelemért.
Az örök gyermek játszik, játszva megtanul élni.
Az örök gyermek lát, hall, figyel, feldolgoz.
Mindig gyermek marad, a sors bármit is hoz.
Vidám, kutató, nagy gondolkodó.
Az örök gyermekeké minden ami jó.
Övék a világ, hisz naiv gyermeki lelkükben ott van az egész világ…

Varga Ágota Szeretnék

 

Varga Ágota

Szeretnék

 

 

Szeretnék könnyek nélkül élni,

 

Mindig jót s jobbat remélni.

 

Szeretnék virágos réten járni,

 

Mindig aranyszárnyú pillét látni.

 

szeretnék, oh szeretnék, de nem lehet.

 

Szeretnék megtudni, s tanulni minden jót,

 

 Felfedezni új csillagot, bolygót.

 

Szeretném belsőm felkutatni, megoldani,

 

S a nagy végtelenbe pillantani.

 

Szeretnék, oh szeretnék de nem lehet.

 

Szeretnék az életnek értelmet adni,

 

Új életet a világra hozni.

 

Szeretnék hinni és elhitetni,

 

Igaz és bátor lenni.

 

Szeretnék oh szeretnék, de nem lehet.

 

Szeretnék gyógyítani, segíteni a világot megmenteni.

 

Szeretnék családot, barátokat, igaz hű társakat.

 

Szeretnék,oh szeretnék, de nem lehet.

 

Szeretnék, de nem lehet.

 

Hallasz te csúf, toprongyos élet?

 

Figyelsz rám?

 

Miért nem szeretsz?

 

Ha a sorsom irányíthatnám,

 

Szeretnék és szeretnének.

Tóth Árpád - Gesztenyefa-pagoda

Tóth Árpád

Gesztenyefa-pagoda

 

 

Mint halk csapatban szürke nyest,
A hegyre kúszik már az est,
S a bokrok alján meglapul:
Itt-ott egy-egy halk fény kigyúl,
S a vak bozóton átremeg:
Lámpák vagy bús állatszellemek?
Kék fák közé most jer velem,
Hol minden árny és rejtelem,
És minden mély törzs mély csoda,
Nézd! gesztenyefa-pagoda!
Lombja mélyén egész sereg
Zeg-zug, mint száz szentély-üreg,
S bent apró virágoszlopok
Halvány ivor-szine lobog.
Üljünk le itt e szent helyen,
Öledbe hadd tegyem fejem;
Agyamban alszik gond, szitok,
Most áhitatot áhitok,
Szárnyat, röpítőt és puhát,
Levetni a bús test-csuhát,
Nehéz szivem elejteni,
A fájó Én-t felejteni.
Így-így! tedd főmre most szelíd,
Halk Veronika-kezeid,
Ne bánd, hogy szól már a kuvik,
S hogy már a hold is elbuvik,
Csak ringass, lágyan, csöndesen,
Míg jő majd halkan, könnyesen
Az ébredés, mint bús, csodás,
Furcsa, ámult feltámadás…

Ernest Hemingway Soha ne légy szomorú

 

Ernest Hemingway 

Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

Conrad Aiken Semmi sem tökéletes

Conrad Aiken 

Semmi sem tökéletes


A végtelenhez mérve semmi sem tökéletes
Az ember nyughatatlanul mégis mindig keres
Az örökös vándorút véget soha nem ér
S ha nincsen gyökerünk - elvisz a szél

Mindenkinek vannak különös vágyai
De felelősséggel tartozunk, ha számít ránk valaki
Lehet belőle száz is, az az egy többet ér
S elfelejtenéd - elvisz a szél

Jól csak a szívével lát az ember
Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan
Az igazságot átérzi lelkünk
De te is tudod, kimondhatatlan

A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk
a csillagévek óráin egy perc az életünk
Az ember önmagában semmit sem ér
Ha nincsen barátunk - elvisz a szél

Jól csak a szívével lát az ember
Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan
Az igazságot átérzi lelkünk
De te is tudod, kimondhatatlan

Minden sivatag egy kutat rejt valahol
S ha lelked mélyén rátalálsz, már nem csodálkozol
Az ember ezen a Földön csak egyszer él
s ha nincsen barátod - elvisz a szél

Zámbó Jimmy - Mondd, mi az élet

"1. Mond mi,mond mi az élet,
Mond miért élek, mond miért jó?

2. Mit ér az élet? nélküled félek
ha elhagynál végleg én nem élném túl.

Rfr.. Ne mond, hogy vége,ne hagyjuk félbe
ami szép volt, ami csak rólunk szólt.

3. Várj még, várj kicsit kérlek'
eltitkolt könnyek most segítsetek.

4. Megtörsz magadtól ellöksz
ugy érzem Gyűlölsz! Nincs már remény?

5. Fel adnál mindent, eldobnál mindent
Mit tőlem kaptál? mond el miért?

Rfr.. Ne mond, hogy vége, ne hagyjuk félbe
ami szép volt, ami csak rólunk szólt.

6. Most kérlek mond mi az élet
maradj velem, így volna jó."

Márai Sándor A barátságról

Márai Sándor A barátságról

Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől,
túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább.

Montaigne, mikor eltűnődött az érzés fölött, mely La Boétie-hez fűzte, ezt mondotta: „Barátok voltunk... Mert ő volt ő, s mert én voltam én.” Ez felette pontos. S Seneca ezt írja egyhelyt Luciliusnak: „Aki barát, szeret, de aki szeret, nem mindig barát.” Ez a megállapítás több is, mint pontosság: ez már az igazság. Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában. Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.

(Forrás: Márai Sándor: Füveskönyv)

Danó Tímea A reggel mosolya

Danó Tímea 

A reggel mosolya

Édes, finom meleg bársony,

Arc simító langyosság.

Nap sugarát átölelő,

Édesen szép tarkaság:

Tisztaság,

Barátság.

 

Édes kávé friss illata,

Levegőben cikázva.

Táncot jár a napsugárral,

A mosolynak forrása:

Áldása,

Varázsa.

 

Friss pirítós jó illata,

Reggel táncra hívogat.

Forró tea jó zamata,

Kedvességre csalogat:

Hívogat,

Simogat.

 

Virág- dallam szín-pompája

Suhan át a hangokon.

Reggel vidám kicsi szálán,

Igaz barát szálakon:

Szárnyakon,

Ágakon.

 

Törhetetlen, igaz hű szál,

Barát bársony virágán.

Mely illata az égbe száll,

A reggelek aranyán:

Fonalán,

Mosolyán. 

Hamvas Béla Csillag barát

 

 Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.

Miért csillag a barát?

És miért barát a csillag?

Mert olyan távol van, és mégis bennem él?

Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?

Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?

Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?

Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok,

ez kettőnknek tökéletesen elég?

Nem lehet rá válaszolni.

Nem is kell.

De, ha nem is lehet, barátom iránt mindíg azt fogom érezni, hogy csillag,

a világegyetemnek rám ragyogása.

(Hamvas Béla)

Alhana Élj úgy

 

Alhana 

Élj úgy

 

Élj hát úgy, hogy csak egyszer élsz!

Mondd mennyit ér egy igaz szó,

Ha nem hallgatja senki sem?

Mennyit ér a bölcsesség,

Ha nincs mögötte értelem?

Mondd mit ér az irgalom,

Ha képmutatás övezi?

És mennyit ér a fájdalom,

Ha nem őszinte, emberi?

 

 

Élj hát úgy, hogy csak egyszer élsz!

Ha láncok közt, mondd mit remélsz?

Élj hát úgy, hogy szabad légy,

Bátran vállald mennyit érsz!

Élj hát úgy, hogy bármit tégy,

A tükörbe majd büszkén nézz!

Légy önmagad, az Egyetlen,

Minden perced igaz legyen!

Mondd mennyit ér a hatalom,

Ha ostoba és féktelen?

Mennyit ér a szerelem,

Ha szívtelen, lélektelen?

Mondd mit ér a szabadság,

Ha múló remény, semmi több?

Mennyit ér a boldogság,

Ha csak pillanatnyi káröröm?

 

 

Mennyit ér a becsület,

Ha béklyó csak, mi gúzsba köt?

És mennyit ér az igazság,

Ha körbelengi hazug köd?

Mondd mennyit ér a barátság,

Ha tőrbe csalja árulás?

És mennyit ér egy imádság,

Ha nem hiszed, hogy hallanák?

Gárdonyi Géza Ének a holdhoz

 

Gárdonyi Géza

Ének a holdhoz

Kingyesi emlék

Köszöntlek, halvány szép fehér királynő,
Köszöntlek, szelíd nyájas holdvilágom!
Tiéd a föld, a rét, a tó, az erdő,
Tiéd az árny, a csöndesség, az álom.
Mikor az égnek kéklő magasságán
Leomlik finom, ezüst fátyolod,
Tündöklő kedves isten-arcod látván,
a mindenségnek szíve földobog.
Új fényre lángol a csillag az égen.
A fák egymásnak súgják a neved.
S a vadgalamb az erdő kebelében
Hozzád a ringó lombról fölnevet.
A mezők, erdők milliárd virága
Feléd fordítja illatos fejét;
A gyönyörben, hogy lát, reszket a nyárfa,
S a nádak ezre meghajlong feléd.

A tó tenéked tükröt tart remegve,
S te leemelve aranykoronád,
Kibontod. - reá jósággal nevetve, -
Sugárzó hajad lengő sátorát.
A fűz a parton rádmélázva áll.
A sás térdelve hajlik le eléd.
A fülemüle a hársfa-lombra száll,
S elkezdi hozzád édes énekét.

Mi szép is vagy te! Mindenki szeret,
Mindenki csupán mosolyogni lát.
Békéangyalként jársz a föld felett,
Fehér királynő, kedves holdvilág!
Én is szeretlek! Mért? Nem tudom én!
Boldog félálom mámorával nézlek,
Az én szívem is tükröd Égi Fény!
Te kedves jóság! te tiszta igézet!
... Mikor belépsz a felhő-palotádba,
Az éj beborul: minden bús, setét.
A mezők, erdők millió virága
A fűbe hajtja harmatos fejét.

Nagy Edina Gondol rád egy holdsugár

 

Nagy Edina

Gondol rád egy Holdsugár...

Teliholdas tiszta éjjel,
Ott ülök az ablakodban.
Kinézel. Én rád mosolygok,
Együtt érzek bánatodban.

Bár elborult most az ég,
Felhők takarják el szemem.
Ha ablakodon kinéznél,
Most is ott ülök, azt hiszem.

Mert esőfelhő eltakarhat,
Vagy hófelhő is talán.
Feledni én el nem foglak,
Hisz ezért vagyok barát.

A szél közben ideröppent,
A felhők tovaszálltak,
Ha ablakodon kitekintesz,
Integethetsz Holdsugárnak.

Hold fénye világít sötét éjben,
Eszedbe jutok én is talán,
Mert valahol a messzeségben,
Rád gondol egy Holdsugár.

Ki szereti olvasni írásaid,
És szereti, hogy őszinte vagy.
Kinek hiányzol most is,
És köszöni bizalmadat.

Kinek szívében itt a féltés,
Az égbolt Holdfényben ragyog.
Meglephet e furcsa érzés,
De én ilyen barát vagyok.

Müller Péter ...Azt üzenem...

 

...Azt üzenem, hogy élj a világ ellen, és légy bolond! Derűs, bátor bolond, mert mi élünk a valóságban - az okosok, a józanok, a szorongók, a reménytelenek és hitetlenek élnek a rossz varázslatban.

Szeretni azt jelenti, hogy levetjük a Gonosz Varázsló igézetét. Te magad légy Varázsló!

S ahogy piciny korodban megtanítottad magadat járni, most tanítsd meg magad szeretni. Es próbáld meg a

lényedet, ebben a sötét világban, szabaddá, fényessé és sugárzóvá tenni.

Magától nem lesz az.

Senkié.

Azzá leszel, akivé teszed magad.

S ha kihűlt körülötted a világ, és jéggé fagyott az élet, fűts be önmagadban, mint egy tüzes kis jancsi-kályhába, és áraszd a meleget! Meglátod, mennyien jövünk majd köréd.

Mert mindannyian fázunk.

És félünk.

És odagyűlünk, ahol meleg van még.

 

Müller Péter

Várnai Zseni SZOLGÁLJ, SZÍVEM!

 

Várnai Zseni

SZOLGÁLJ, SZÍVEM!

Csak kis kitartás! - biztatom magam,
még futni kell, még minden messze van.
Szolgálj, szívem, még egy kicsit nekem,
jaj, meg ne állj az úton hirtelen,
sok a dolgunk még s nem mutathatom,
hogy a harcot már nem bírom nagyon,
és este, ha ágyamba roskadok,
érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok.

Kicsit nehéz volt, jól tudod, szívem,
elkoptunk, de ne sejtse senki sem,
higgyék csak azt: az óra jól ketyeg,
nem irgalmaznak ám az emberek,
csak hajtsd a vért, arcom piros legyen,
frissen induljak minden reggelen,
csak én tudom, ha ágyba roskadok,
estére már milyen fáradt vagyok.

Szemem árkos és ajkam szögletén
a két vonás már mély lett és kemény,
sokat sírtam; eső után a föld
ilyen barázdált, csapzott, elgyötört...
de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl,
arcom hegy-völgye lágyan kisimul,
csak este, ha ágyamba roskadok,
érzem megint, nagyon fáradt vagyok.

Csak kis kitartás, - kip-kop... pontosan,
holnap sikerül minden biztosan,
a félúton, szívem, jaj meg ne állj,
kip-kop... tovább is híven kalapálj,
a hegynek föl kicsit nehéz az út,
szív kell hozzá, de aki odajut,
a csillagok közt csillagként ragyog...
csak este, este oly fáradt vagyok.

Sose pihentem, nem volt rá jogom...
Most meg-megállok s felfohászkodom:
- Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj!
szegény szívem, te meg szaladj, szaladj...
Csak kis kitartás, még egy hős iram,
fussunk dalolva bátran és vígan...
de este már a dal is csak dadog;
altassatok el engem, csillagok!

Varró Dániel Email

Varró Dániel

Hát el vagyok egészen andalodva,
és gyönge szívem, ímé, reszketeg,
mióta éjjelente, hajnalonta
veled titokban ímélezgetek.

Nem kell megszólítás, se semmi cécó,
és az se baj, ha nincsen ékezet,
csak kebelembe vésődjék e négy szó,
hogy: Önnek új levele érkezett!

Az egész világ egy linkgyűjtemény,
az emberek, a tárgyak benne linkek,
bárhova kattintok, te tűnsz elém,
te vagy felvillanó websiteja mindnek.

Te dobogsz bennem, mint versben a metrum.
Föltettem háttérnek a képedet,
s míg körülöttünk szikrázik a chat room,
látlak, miközben vakon gépelek.

Hiába nem láttalak még, az embert,
ha minden betűd mégis eleven,
ha érezlek, mint kisujjam az entert…
Van nulladik látásra szerelem?

Garai Gábor Példázat a szeretetről

 

Garai Gábor  

Példázat a szeretetről

 

A szeretetet szét kell osztani
az emberek között - hogy el ne fogyjon.

 

Azért teszel félre egy maroknyi kovászt,
hogy kenyeret kelessz és süss belőle,
s azzal egész háznéped jóllakassad.

 

Ha nem őrzöl meg egy kevés kovászt
utoljára dagasztott kenyeredből,
tékozlásod bélyeget éget
homlokodra, és sorra elhagynak híveid.

 

utolsó falás kenyered akár
tűzbe is vetheted; ha kovász
ég el, éhenvész házőrző kutyád is.

 

Ha nem adsz - vagy nem kérsz cserébe
kovászodért - kovászt, s a szomszédod is így tesz,
egész országok elnéptelenednek.

 

(Persze, a kovász se mindent keleszt meg,
ha sárba gyúrod, abból nem kenyér lesz:
nem osztja szét s nem őrzi meg magát.)

 

A szeretetet szét kell osztani,
mert természete szerint oszthatatlan;
mikor már másnak nem jut,
magadnak sem marad belőle.

Wass Albert Az emberek játszanak a szavakkal.

 

Az emberek játszanak a szavakkal.

Úgy éppen mint a gyermekek a játékkockával.

Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák.

Nem lehet összeszedni őket és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék.

A szavak örökre ott maradnak, ahova az első pillanatok hangulatában helyeztük őket.

Láthatatlanok és megfoghatatlanok,és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velük.

Az emberek hihetetlenül könnyen játszanak a szavakkal.[...]

Ha a gyerek haszontalanul dobálja a játékkockáit és eltör velük egy poharat, vagy valamit, a fenekére verünk.

De a felnőtteknek nem ver senki a fenekükre, ha haszontalanul dobálóznak a súlyos szavakkal és összetörnek

vele - nem egy tányért vagy poharat - hanem más emberek életét.

Wass Albert

Mi az élet?

 

Mi az élet?


Sokak kérdik: Mi az élet?
Az élet egy értékes síkja a létnek,
Egy hatalmas esély, melyet azért kaptunk,
Hogy erényeinket kamatoztassuk,
Mielőtt nyugovóra térnénk.

Sokak kérdik: Mi az élet?
Az élet egy összetett, bonyolult képlet,
Melyet ha jól kiszámolunk,
Újra teremtőnk elé állunk,
S ő leellenőrzi a képletet.

Sokak kérdik: Mi az élet?
A válasz elől most inkább kitérek,
De egyet mondok, becsüld meg kérlek,
Mert nem lesz már több esélyed néked,
Hogy sorsod felől dönts!

Sokak kérdik: Mi az élet?
Csak egyet javaslok, nézz az égre kérlek!
Nézd az ott fénylő csillagokat,
Te is az leszel, s csillagodat
Még milliók látják majd fényleni!

Sokak kérdik: Mi az élet!
A választ nem tudom, de egyet már értek:
Az élet ajándék, s ha ezt nem érted,
S tékozlón élsz, nagy lesz a te vétked,
S jóvátenni nem lesz mód.

Sokak kérdik: Mi az élet!
Egy dolog van, mit sérelmezni vélek:
Ha valaki egy kisdedtől elveszi azt,
Kegyvesztetté válik, s nem jut rá malaszt,
Bűne az egekig ér!

Az élet csodás! Az élet szép lesz,
Ha te is akarod és talán megéled.
Az életet élvezd! Az életet éljed,
Mert az idő kevés, és rövid az élet,
A mondás igaz: Carpe diem!

Írta: Levente

versek.hu.cz