Radványi Kálmán Azt kérded, kis fiam...

 

Radványi Kálmán

Azt kérded, kis fiam...

Az kérded, kis fiam, mi fáj nekem?
Hogy a karácsony méze sem vidít fel,
A muzsikáló angyalok zenéje,
Égből szívekbe áradó malaszt.
Isten békéje emberek között,
A karácsonyfa ragyogó csodája,
A boldog fény, a víg szent csillogás.
A gyermekvágyak termő csodafája,
A megvalósult álmok boldog estje
Nem gyújtja föl bús szívem mosolyát.

Azt kérded, kis fiam, mi fáj nekem…

Szemem a sötét messzeségbe fúrom,
Átnézek rajtad s boldogságodon
S meglátok minden bánatot, nyomort.
És hallom a magyar hegyek nyögését,
A magyar égnek omló roskadását,
És sír bennem a magyar árvaság.
Látó szemem ma vándorútra kel,
Bocsásd meg nékem, édes kis fiam,
Az égő könnyet, mely fejedre hull,
S a sötét felhőt a homlokomon.

Fájó szívemnek néma zokogását,
Lelkem megosztott fájó csonkaságát
Bocsásd meg nékem, édes kis fiam.
A székely hegyek puha hópalástján
Árva kis házak négy fala között
Rab lélek gunnyaszt. Szárnyait kitépték,
Öröme félénk és bátortalan.

Erdély fölött egy nagy korbács suhog,
Magyar vér serked minden vad ütésén,
S én érzem a korbácsnak szégyenét.
Bárhová sujt le ólmos ostora
Engem talál s a lelkem megvonaglik.

Fáj bennem minden megfojtott magyar szó.
Holt gondolatok a vágyak temetőjén
Zokogva járok s nem tudok örülni.

Az kérded, kis fiam, mi fáj nekem…

Kárpátok gyásza, Garam csobogása,
A Tátra fáj és Kassa ékessége,
A multat néző néma várromok,
S a jelen romja – csonka életünk.

Idegen lábak gőgös dobbanása,
Idegen ajkak vidámsága fáj…
És fáj bennem ma minden szenvedés:
A kenyértelen asztalok keserve,
Az anyák könnye, apák küzködése,
Sírásra görbült édes gyermekajk,
Odvakban gubbasztó karácsonyok…
Minden magyar gond nyomja lelkemet…

Édes fiam, ez fáj nekem, Ezért
Ül könny szememben szent karácsony estén.

Márai Sándor Mennyből az angyal

 

Márai Sándor:

Mennyből az angyal

 

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE

Az üszkös, fagyos Budapestre.

Oda, ahol az orosz tankok

Között hallgatnak a harangok.

Ahol nem csillog a karácsony.

Nincsen aranydió a fákon,

Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.

Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.

Szólj hangosan az éjszakából:

Angyal, vigyél hírt a csodáról.

 

Csattogtasd szaporán a szárnyad,

Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.

Ne beszélj nekik a világról,

Ahol most gyertyafény világol,

Meleg házakban terül asztal,

A pap ékes szóval vigasztal,

Selyempapír zizeg, ajándék,

Bölcs szó fontolgat, okos szándék.

Csillagszóró villog a fákról:

Angyal, te beszélj a csodáról.

 

Mondd el, mert ez világ csodája:

Egy szegény nép karácsonyfája

A Csendes Éjben égni kezdett –

És sokan vetnek most keresztet.

Földrészek népe nézi, nézi,

Egyik érti, másik nem érti.

Fejük csóválják, sok ez, soknak.

Imádkoznak vagy iszonyodnak,

Mert más lóg a fán, nem cukorkák:

Népek Krisztusa, Magyarország.

 

És elmegy sok ember előtte:

A Katona, ki szíven döfte,

A Farizeus, ki eladta,

Aki háromszor megtagadta.

Vele mártott kezet a tálba,

Harminc ezüstpénzért kínálta

S amíg gyalázta, verte, szidta:

Testét ette és vérét itta –

Most áll és bámul a sok ember,

De szólni Hozzá senki nem mer.

 

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,

Néz, mint Krisztus a keresztfáról.

Különös ez a karácsonyfa,

Ördög hozta, vagy Angyal hozta –

Kik köntösére kockát vetnek,

Nem tudják, mit is cselekesznek,

Csak orrontják, nyínak, gyanítják

Ennek az éjszakának a titkát,

Mert ez nagyon furcsa karácsony:

A magyar nép lóg most a fákon.

 

És a világ beszél csodáról,

Papok papolnak bátorságról.

Az államférfi parentálja,

Megáldja a szentséges pápa.

És minden rendű népek, rendek

Kérdik, hogy ez mivégre kellett.

Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?

Mért nem várta csendben a végét?

Miért, hogy meghasadt az égbolt,

Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”

 

Nem érti ezt az a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

Miért remegtek világrendek?

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

De most sokan kérdik: mi történt?

Ki tett itt csontból, húsból törvényt?

És kérdik, egyre többen kérdik,

Hebegve, mert végképp nem értik –

Ők, akik örökségbe kapták –:

Ilyen nagy dolog a Szabadság?

 

Angyal, vidd meg a hírt az égből,

Mindig új élet lesz a vérből.

Találkoztak ők már néhányszor

– A költő, a szamár, s a pásztor –

Az alomban, a jászol mellett,

Ha az Élet elevent ellett,

A Csodát most is ők vigyázzák,

Leheletükkel állnak strázsát,

Mert Csillag ég, hasad a hajnal,

Mondd meg nekik, –

                            mennyből az angyal

 

New York, 1956.

Attachment: Márai Sándor Mennyből az Angyall.mp3

Ady Karácsonyi rege

 

Ady Endre: Karácsonyi rege

                                

I.

Harang csendül,

Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszu sorba

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből

Úgy mint régen –

Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomoru útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget                             ,

Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…

Tudod arra gondoltam,....

Tudod arra gondoltam,

mennyire fontos az embernek

a visszajelzés.

Nem,

nem az elismerésre gondolok.

Az más.

A visszasimogatásra.

Arra,

ha valaki meggyógyít

egy beteg madarat,

nem vár érte köszönömöt

se fizetséget,

de megsimogatja

a búcsúzkodó szeretetkör.

Aki szeret, azt szeretné adni,

amit maga is legtöbbre tart.

A madár a repülést.

Mit adhatna mást?

Aki szeret.

Azt, amit legszebbnek,

legjobbnak tart a világon.

Simogat,

akit boldoggá tesz,

ha szeretetből megsimogatják,

betakar,

aki arra vágyik,

egy szerető kéz betakarja.

Nem,

nem azért, hogy visszakapja,

az igazi szeretet

nem ismeri az üzletet.

Csak, mert aki szeret,

azt adja,

ami számára a legkedvesebb.

Ha tehetné, a szívét adná.

De,

mert nem teheti,

hát azt,

ami nagyon fontos.

Neki.

Aki adja, annak.

Szeretettel adni,

csak a legfontosabbat lehet.

A legmelegebb szót,

A legszebb mosolyt,

a legkülönlegesebb kavicsot.

A legkedvesebb mozdulatot,

a legforróbb fohászt.

Annak, akit szeretünk.

 

(.kaktusz)

 

Paul Roth Mentsd meg a karácsonyt

           Paul Roth

         Mentsd meg a karácsonyt

Óh Jézusom, mentsd meg a karácsonyt.
Nekünk már nincs hozzá erőnk.
Mi vásárolunk és rohanunk,
kis csomagokat készítünk,
karácsonyfákat díszítünk,
és énekeljük: ,,csendes éj''

De a titok,
Isten Fiának titka,
hogy emberré lett értünk,
gyakran csak szirupos érzelgés, dekoráció.

Jézusom, a mi bűnünk is,
hogy ezt az ünnepet elborítják a reklámhegyek.
Mi tudjuk,
Kinek jár karácsony üdvözlet és kötelező ajándék,
mindenki tudja.
De meg akarunk szabadulni végre
a vásárlási és ajándékozási görcstől.
Szent ünnepet akarunk ülni,
amelyen nem az a mérték, ki mennyit ad.

Jézusom, segíts,
nehogy elsüllyesszük egészen,
mit jelent ez az ünnep,
segíts, hogy ne csak télapók legyünk.
Segíts, higgy az adventi hetekben
a lelkünkbe nézzünk.
Segíts, hogy az útra visszatérjünk,
s elinduljunk megint.
Csak így lesznek az ajándékok
jeleivé a szeretetnek -
mint megannyi tükre a Te Szeretetednek.

Óh Jézusom, mentsd meg a karácsonyt,
ments meg minket.
Ezért vállaltál embersorsot.

Mit adhatnék Karácsonyra Neked

 

Mit adhatnék Karácsonyra Neked

 

            Amit adhatnék Neked nem lesz becsomagolva,

Nem lesz rajta szalag sem,

Nem a postás hozza, és nem kerül egy fillérbe sem.

A lista hosszú, de szívemből jön,

Ahogy kitárom előtted mit is adnék.

 

Örömöt, ami hálából fakad...

A bimbóból virággá hajtó rózsa fenségét,

Szabadságot, hogy nem ítélsz senkit,

Még saját magadat sem,

Békét, hogy te magad légy

Önnön legjobb barátja,

Bölcsességet, hogy megértsd hibáidat,

És megbocsásd mások ballépését.

Együttérzést, hogy magadhoz ölelhesd a világot,

Úgy ahogy van, és nem úgy, ahogy te

Újraalkotnád legszívesebben.

Erőt, hogy a sajnálkozást épp úgy elvezhesd,

Mint a feszültséget,

És gyengéden élhess a jelennek...

...hogy magad és mindenki mást

A szív szemével láthass,

Aminek csak a szeretet számít.

 

És végül azt kívánom, hogy az Úr feltárja előtted,

Hogy mindez az ajándék már benned él...

... és csak arra vár, hogy bontsd ki!

Árvai Emil Hajléktalan karácsony

 

Árvai Emil

 Hajléktalan karácsony

 

Sötétedik, és nincs még szállás.

Erősebb, gyakrabb lesz a fájás.

Hiába no, ha több a vendég,

a gazdagoké az elsőbbség.

József már ideges; Mária nem,

sóhajtozik csak csöndesen.

Végül egy koldus ad tanácsot:

istállót mutat, benne jászolt.

Bölcsőnek jó lesz; mossák a jászlat:

titkon mégiscsak királyfit várnak...

 

...Csillagot gyújt aztán fölöttük az ég:

királyok királya, üdvözölve légy!