Ernest Hemingway Soha ne légy szomorú

 

Ernest Hemingway 

Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

Conrad Aiken Semmi sem tökéletes

Conrad Aiken 

Semmi sem tökéletes


A végtelenhez mérve semmi sem tökéletes
Az ember nyughatatlanul mégis mindig keres
Az örökös vándorút véget soha nem ér
S ha nincsen gyökerünk - elvisz a szél

Mindenkinek vannak különös vágyai
De felelősséggel tartozunk, ha számít ránk valaki
Lehet belőle száz is, az az egy többet ér
S elfelejtenéd - elvisz a szél

Jól csak a szívével lát az ember
Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan
Az igazságot átérzi lelkünk
De te is tudod, kimondhatatlan

A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk
a csillagévek óráin egy perc az életünk
Az ember önmagában semmit sem ér
Ha nincsen barátunk - elvisz a szél

Jól csak a szívével lát az ember
Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan
Az igazságot átérzi lelkünk
De te is tudod, kimondhatatlan

Minden sivatag egy kutat rejt valahol
S ha lelked mélyén rátalálsz, már nem csodálkozol
Az ember ezen a Földön csak egyszer él
s ha nincsen barátod - elvisz a szél

Zámbó Jimmy - Mondd, mi az élet

"1. Mond mi,mond mi az élet,
Mond miért élek, mond miért jó?

2. Mit ér az élet? nélküled félek
ha elhagynál végleg én nem élném túl.

Rfr.. Ne mond, hogy vége,ne hagyjuk félbe
ami szép volt, ami csak rólunk szólt.

3. Várj még, várj kicsit kérlek'
eltitkolt könnyek most segítsetek.

4. Megtörsz magadtól ellöksz
ugy érzem Gyűlölsz! Nincs már remény?

5. Fel adnál mindent, eldobnál mindent
Mit tőlem kaptál? mond el miért?

Rfr.. Ne mond, hogy vége, ne hagyjuk félbe
ami szép volt, ami csak rólunk szólt.

6. Most kérlek mond mi az élet
maradj velem, így volna jó."

Márai Sándor A barátságról

Márai Sándor A barátságról

Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől,
túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább.

Montaigne, mikor eltűnődött az érzés fölött, mely La Boétie-hez fűzte, ezt mondotta: „Barátok voltunk... Mert ő volt ő, s mert én voltam én.” Ez felette pontos. S Seneca ezt írja egyhelyt Luciliusnak: „Aki barát, szeret, de aki szeret, nem mindig barát.” Ez a megállapítás több is, mint pontosság: ez már az igazság. Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában. Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.

(Forrás: Márai Sándor: Füveskönyv)

Danó Tímea A reggel mosolya

Danó Tímea 

A reggel mosolya

Édes, finom meleg bársony,

Arc simító langyosság.

Nap sugarát átölelő,

Édesen szép tarkaság:

Tisztaság,

Barátság.

 

Édes kávé friss illata,

Levegőben cikázva.

Táncot jár a napsugárral,

A mosolynak forrása:

Áldása,

Varázsa.

 

Friss pirítós jó illata,

Reggel táncra hívogat.

Forró tea jó zamata,

Kedvességre csalogat:

Hívogat,

Simogat.

 

Virág- dallam szín-pompája

Suhan át a hangokon.

Reggel vidám kicsi szálán,

Igaz barát szálakon:

Szárnyakon,

Ágakon.

 

Törhetetlen, igaz hű szál,

Barát bársony virágán.

Mely illata az égbe száll,

A reggelek aranyán:

Fonalán,

Mosolyán. 

Hamvas Béla Csillag barát

 

 Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.

Miért csillag a barát?

És miért barát a csillag?

Mert olyan távol van, és mégis bennem él?

Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?

Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?

Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?

Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok,

ez kettőnknek tökéletesen elég?

Nem lehet rá válaszolni.

Nem is kell.

De, ha nem is lehet, barátom iránt mindíg azt fogom érezni, hogy csillag,

a világegyetemnek rám ragyogása.

(Hamvas Béla)

Alhana Élj úgy

 

Alhana 

Élj úgy

 

Élj hát úgy, hogy csak egyszer élsz!

Mondd mennyit ér egy igaz szó,

Ha nem hallgatja senki sem?

Mennyit ér a bölcsesség,

Ha nincs mögötte értelem?

Mondd mit ér az irgalom,

Ha képmutatás övezi?

És mennyit ér a fájdalom,

Ha nem őszinte, emberi?

 

 

Élj hát úgy, hogy csak egyszer élsz!

Ha láncok közt, mondd mit remélsz?

Élj hát úgy, hogy szabad légy,

Bátran vállald mennyit érsz!

Élj hát úgy, hogy bármit tégy,

A tükörbe majd büszkén nézz!

Légy önmagad, az Egyetlen,

Minden perced igaz legyen!

Mondd mennyit ér a hatalom,

Ha ostoba és féktelen?

Mennyit ér a szerelem,

Ha szívtelen, lélektelen?

Mondd mit ér a szabadság,

Ha múló remény, semmi több?

Mennyit ér a boldogság,

Ha csak pillanatnyi káröröm?

 

 

Mennyit ér a becsület,

Ha béklyó csak, mi gúzsba köt?

És mennyit ér az igazság,

Ha körbelengi hazug köd?

Mondd mennyit ér a barátság,

Ha tőrbe csalja árulás?

És mennyit ér egy imádság,

Ha nem hiszed, hogy hallanák?