Varga Margit Béke a lélekkel...

 

Varga Margit

Béke a lélekkel...

A lelki béke szilárd nyugalom,
de nem kérést elutasító unalom;
fegyelem, mely enged, s elfogad,
sosem fél, nem remél, csak ad.

A lelki béke tevékeny erő,
nem eltipró, hanem felemelő;
táplál, éltet, legyőzi a szenvedést,
maga alá gyűri a szenvedélyt.

A lelki béke, féltő hatalom,
nem másokat lebíró akarom;
szelíd, finom, végtelenül kegyes,
meghajolva előtte, legyőzheted.

A lelki béke feltörő tudás,
befogadás, semmit nem tagadás;
mélység és magasság között feszül,
általa minden összhangba kerül.

A lelki béke értő szeretet,
hatása békíti ki az ellentéteket;
pont, mely körül belső világod forog,
melyet elérve önvalód láthatod

 

SZABOLCSI ERZSÉBET Forrás legyél

 

SZABOLCSI ERZSÉBET 

Forrás legyél


Tiszta, átlátszó, kristályszépségű cseppekből fakadó
hideg és jóízű éltető víz.
Csörgedezz alá magas hegyek sziklái közül,
kelj át méteres köveken, konok útvesztőkön,
friss levegőjű hegyi réteken.
Patak legyél.
Lágyan aláomló, hűvös érintésű;
hideg selymes vizedtől kapjanak erőre
a szomjas vadak. Kanyarogj kövek között,
fodrozódó bárányfelhők kék ege alatt,
zöld pázsit és őszi avar keretezzen,
míg tovagördülsz kavicsokat mosva,
s lomha folyóvá terebélyesedsz.
Folyó legyél.
Hatalmas hullám fodrokkal tovahömpölygő áradat,
mely mindent megragad,
magával sodor, míg meg nem érkezik
az őt is elnyelő végtelen tenger sírjába.
Tenger legyél.
Nyugodtan hullámzó beláthatatlan síkság.
Kiszámíthatatlanul változó,
tajtékokat dobáló, vihartól felkorbácsolt
szilaj erő, hullámsír,
vagy elcsendesült sima víztükör.
Óceán legyél.
Széles és határtalan.
Kincseket rejtő, ringató mély bölcső.
Vég nélküli korlátlan lehetőség.
Pusztító, tomboló őserő, roncsokat temető
kiismerhetetlen végtelenség.
Legyél víz, életet adó őselem,
legyél tűz, vízzel is legyőzhetetlen,
legyél levegő, mindent beborító láthatatlan,
legyél szikla, szilárd, megingathatatlan,
legyél forrás, patak vagy tenger,
legyél te magad, legyél ember.

 

JÓZSEF ATTILA Aki szegény, az a legszegényebb

 

 

JÓZSEF ATTILA

Aki szegény, az a legszegényebb

 

Ha az Isten íródiák volna

S éjjel nappal mozogna a tolla,

Úgy se győzné, ő se, följegyezni,

Mennyit kell a szegénynek szenvedni.

 

Aki szegény, az a legszegényebb,

Fázósságát odadja a télnek,

Melegét meg odadja a nyárnak,

Üres kedvét a puszta határnak.

 

Köznapokon ott van a dologba,

Várt szombatját száz gond nyomorítja,

S ha vasárnap kedvét megfordítja,

Akkor máris hétfő szomorítja.

 

Pedig benne laknak a galambok,

Csillagtollú éneklő galambok,

De így végül griffmadarak lesznek,

Hollónépen igaz törvényt tesznek.

Ír bölcsesség

 

 

Ír bölcsesség

 

Szakíts időt a munkára,

ez a siker ára.

Szakíts időt a gondolkodásra,

ez az erő forrása.

Szakíts időt a játékra,

ez a fiatalság titka.

Szakíts időt az olvasásra,

ez a bölcsesség alapja.

Szakíts időt a kedvességre,

ez a boldogság kapuja.

Szakíts időt az álmodozásra,

ez az út vezet a csillagokhoz.

Szakíts időt a szerelemre,

ez az igazi öröm az életben.

Szakíts időt a vidámságra,

ez a lélek zenéje.

Drenyovszki Andrea Az örök gyermek

 

Drenyovszki Andrea 

Az örök gyermek

Az örök gyermek mindig rácsodálkozik a Világra.
A Napra, a Holdra, s minden virágra.
Figyel, vizsgál, meglát, s ha kell segít.
Kérdez, érez, s kérdése néha feszélyez.
Az örök gyermek mindig boldogabb.
Soha nem ég ki, s tetteit a gyermeki kíváncsiság vezérli.
Csalódik, bánkódik, de töretlenül küzd…
A jóért a szépért, és magáért a küzdelemért.
Az örök gyermek játszik, játszva megtanul élni.
Az örök gyermek lát, hall, figyel, feldolgoz.
Mindig gyermek marad, a sors bármit is hoz.
Vidám, kutató, nagy gondolkodó.
Az örök gyermekeké minden ami jó.
Övék a világ, hisz naiv gyermeki lelkükben ott van az egész világ…

Varga Ágota Szeretnék

 

Varga Ágota

Szeretnék

 

 

Szeretnék könnyek nélkül élni,

 

Mindig jót s jobbat remélni.

 

Szeretnék virágos réten járni,

 

Mindig aranyszárnyú pillét látni.

 

szeretnék, oh szeretnék, de nem lehet.

 

Szeretnék megtudni, s tanulni minden jót,

 

 Felfedezni új csillagot, bolygót.

 

Szeretném belsőm felkutatni, megoldani,

 

S a nagy végtelenbe pillantani.

 

Szeretnék, oh szeretnék de nem lehet.

 

Szeretnék az életnek értelmet adni,

 

Új életet a világra hozni.

 

Szeretnék hinni és elhitetni,

 

Igaz és bátor lenni.

 

Szeretnék oh szeretnék, de nem lehet.

 

Szeretnék gyógyítani, segíteni a világot megmenteni.

 

Szeretnék családot, barátokat, igaz hű társakat.

 

Szeretnék,oh szeretnék, de nem lehet.

 

Szeretnék, de nem lehet.

 

Hallasz te csúf, toprongyos élet?

 

Figyelsz rám?

 

Miért nem szeretsz?

 

Ha a sorsom irányíthatnám,

 

Szeretnék és szeretnének.

Tóth Árpád - Gesztenyefa-pagoda

Tóth Árpád

Gesztenyefa-pagoda

 

 

Mint halk csapatban szürke nyest,
A hegyre kúszik már az est,
S a bokrok alján meglapul:
Itt-ott egy-egy halk fény kigyúl,
S a vak bozóton átremeg:
Lámpák vagy bús állatszellemek?
Kék fák közé most jer velem,
Hol minden árny és rejtelem,
És minden mély törzs mély csoda,
Nézd! gesztenyefa-pagoda!
Lombja mélyén egész sereg
Zeg-zug, mint száz szentély-üreg,
S bent apró virágoszlopok
Halvány ivor-szine lobog.
Üljünk le itt e szent helyen,
Öledbe hadd tegyem fejem;
Agyamban alszik gond, szitok,
Most áhitatot áhitok,
Szárnyat, röpítőt és puhát,
Levetni a bús test-csuhát,
Nehéz szivem elejteni,
A fájó Én-t felejteni.
Így-így! tedd főmre most szelíd,
Halk Veronika-kezeid,
Ne bánd, hogy szól már a kuvik,
S hogy már a hold is elbuvik,
Csak ringass, lágyan, csöndesen,
Míg jő majd halkan, könnyesen
Az ébredés, mint bús, csodás,
Furcsa, ámult feltámadás…