Reviczky Gyula
Erdei dal
Nyári, rekkenő meleg,
Elbújok előled.
Lombjai közé megyek
Sátoros erdőnek.
Haja hopp!
Itt vagyok már, itt vagyok!
Sárga rigó, jó napot!
Fák között és fák alatt
Beh vidám az élet.
Nyúl szalad, virág fakad,
Zeng a lombon ének.
Haja hopp!
Kip! Kop! A harkály kopog,
S a kakukk szól: Jó napot!
Vadvirágokat szedek,
S kötözöm füzérbe.
Vagy a fűben heverek,
S felnézek az égre.
S haja hopp!
A madárral dalolok...
Szép világ te, jó napot!
Szenes Hanna
Harmónia
A természet csupa ellentét:
Nappali fény és éji sötét,
Kopár hegyek és virágos völgyek,
Piciny fűszálak, hatalmas tölgyek.
A komor észak és a dalos dél,
A tikkasztó nyár és a dermesztő tél.
A chaos, a rend,
A zaj és a csend,
A föld és az ég,
A kezdet és a vég.
És ellentmondás a történelem.
Egyéni érdek és honszerelem,
Viszálykodás és tömörülés,
Az Isten nevében emberölés,
Felszökő pálya és letört vonal,
Bonyolult cselszövés, szakadt fonal.
A szolga, az úr,
Az angol, a búr,
A tömlöc, az őr,
A béke, a tőr.
És mind csupa hegy-völgy és mind csupa véglet,
Az emberi lélek, az emberi élet.
Lobogó érzések, lehiggadt ész,
Feszülő tervek és remegő kéz.
A tett és a szó,
A rossz és a jó,
A csonka, az ép,
A rút és a szép.
S a számtalan végletnek egy az ura
Világot átfogó harmónia.
Szuhanics Albert
Nem barát a haver
Nem barát a haver,
ha a sors keze ver.
Átpártol ő oda,
hol trónol Fortuna.
Amíg nyertes kockád,
ragaszkodik hozzád.
Ám ha bajok jönnek,
nem ejt érted könnyet!
Nem barát a haver,
hátad mögé hever.
Figyeld csak meg őtet,
hogy bámulja nődet!
Nem barát a haver,
ő neked csak teher.
Segítségre szorulsz?
Nélküle boldogulsz…!
Mikor elfogy pénzed,
ezt mondja majd néked:
- Nem adhatok, komám!
Mért nézel rám bután?
Jobb ha most belátod,
keress egy barátot!
Aki majd meghallgat,
segít néha rajtad!
Nem hízeleg neked,
helyre teszi eszed!
De hozzád őszinte,
s nincs neki kőszíve!
Nem barát a haver,
neked ejtened kell,
Összes haverodat,
s tartsd meg barátodat!
Debrecen, 2009. 06. 20.
Szuhanics Albert
Ne keresd a kincset
Ne keresd a kincset mélyben
a föld alatt nem leled.
Az ég felé nyújtózkodnál?
Nézd, sírnak a fellegek!
Tenger mélyére merülhetsz,
találhatsz ott gyöngyöket.
De van annál nagyobb kincs is,
víz alatt te nem leled.
Hegyek csúcsán mi megcsillan
napnak fénye jégcsapon.
Csillagok közt nem találod
s távoli bolygón, napon.
Ne keresd a kincset, itt van
a bensőnkben létezik.
A mi szívünk hogyha tiszta,
igaz lelkek meglelik.
Ott ragyog a szemeinkben,
az emberség, s szeretet.
Őrizzétek ezt a kincset,
s az Isten van veletek!
Debrecen, 2009. 07. 04.
Daddyboy
Álmodj, Gyermekem!
Elpihent a fáradt szellő – rád köszönt az est,
Itt ülök az ágyad szélén, megfogom kezed.
Arra kérsz, hogy énekeljek, s mondjak egy mesét:
Hol élnek az óriások és a kis törpék?
Oly jó volna köztük élni, gyermekem, veled,
Aludj csendben, téged nézlek, hunyd le két szemed!
Álmodj majd egy szép világról – hol a szél mesél,
Reggel majd, ha újra ébredsz, rád köszönt, ne félj!
Álmodj, gyermekem, szép jó éjszakát,
Indulj hát az álmok tengerén!
Kint a fák alatt, hol elpihen a szél
A holdsugár is csendesen mesél.
Álmodj, gyermekem, én itt vagyok veled,
S ha néha majd megrezdül kis kezed,
Átölellek én, s álmodom veled,
Itt vagyok, egy biztos pont – neked.
Mosoly van e kedves arcon, jó ez így nekem,
Tündérekről álmodsz most, ó drága gyermekem.
Átölelsz egy játék mackót, suttogod nevem,
Elkísérlek álmaidban, drága kis szívem.
Drága gyermekem, álmodj csendesen!
Reggel majd, ha rád köszönt a fény,
Álmod elkísér – és az esti szél
Halkan suttog, szép mesét mesél.
Halvány már a lámpa fénye – én is fáradok,
Gyermekemmel álmodok, mint fent a csillagok,
Oly jó veled, kicsi szívem, oly jó tudni azt,
Hogy boldog vagy, s nincs szebb annál, mit nékem adsz.
Álmodj, gyermekem, álmodj szépeket,
Itt vagyok és fogom két kezed – a két kezed.
Nem kell mondanod, mégis jól tudom,
Én vagyok, ki kellek most neked!
Ez a sors, ezt más is tudja, mégis kérdezem,
Mi lesz majd, ha egyszer felnősz, s nem leszel velem?
Merre visz az út – az élet? Gondolsz majd reám?
Álmodj most – csak álmodj szépen, drága kis babám!
