Dezső Ilona Anna Mátra

Dezső Ilona Anna

Mátra

2009.07.16.

 

Az erdő, a lábaim előtt, pázsitként terül elém.

Szemben a kék ég alatt érzem, nincsen semmim:

Ó Mátrám! Hisz te is gyönyörködtetted szemem,

Minek ide a sok idegen hegy? Ha te itt vagy nekem.

 

A fák lombjai közül letekintek falvaidra,

Pislogó homályban fénylő ezüstös árnyaidra.

De jó volna, ha ilyenkor az idő is megállna…

Fénylő káprázat ül a szellő átjárta várra.

 

Holnapra eltűnsz újra, ismét marad a Róna,

Mely a szívemet oly sokszor megdobogtatja.

Szép hazám! Sok kincsed szemem láthatja,

Sok nehézség vonulatán át, létem áthatja.

Reviczky Gyula Erdei dal

Reviczky Gyula  

Erdei dal

Nyári, rekkenő meleg,
Elbújok előled.
Lombjai közé megyek
Sátoros erdőnek.
Haja hopp!
Itt vagyok már, itt vagyok!
Sárga rigó, jó napot!

Fák között és fák alatt
Beh vidám az élet.
Nyúl szalad, virág fakad,
Zeng a lombon ének.
Haja hopp!
Kip! Kop! A harkály kopog,
S a kakukk szól: Jó napot!

Vadvirágokat szedek,
S kötözöm füzérbe.
Vagy a fűben heverek,
S felnézek az égre.
S haja hopp!
A madárral dalolok...
Szép világ te, jó napot!

KÖNYV OLDAL

Szenes Hanna Harmónia

Szenes Hanna

Harmónia

 

A természet csupa ellentét:
Nappali fény és éji sötét,
Kopár hegyek és virágos völgyek,
Piciny fűszálak, hatalmas tölgyek.
A komor észak és a dalos dél,
A tikkasztó nyár és a dermesztő tél.
A chaos, a rend,
A zaj és a csend,
A föld és az ég,
A kezdet és a vég.

 

És ellentmondás a történelem.
Egyéni érdek és honszerelem,
Viszálykodás és tömörülés,
Az Isten nevében emberölés,
Felszökő pálya és letört vonal,
Bonyolult cselszövés, szakadt fonal.
A szolga, az úr,
Az angol, a búr,
A tömlöc, az őr,
A béke, a tőr.

 

És mind csupa hegy-völgy és mind csupa véglet,
Az emberi lélek, az emberi élet.
Lobogó érzések, lehiggadt ész,
Feszülő tervek és remegő kéz.
A tett és a szó,
A rossz és a jó,
A csonka, az ép,
A rút és a szép.
S a számtalan végletnek egy az ura
Világot átfogó harmónia.

Fa

Szuhanics Albert Nem barát a haver

Szuhanics Albert

Nem barát a haver

Nem barát a haver,
ha a sors keze ver.
Átpártol ő oda,
hol trónol Fortuna.

Amíg nyertes kockád,
ragaszkodik hozzád.
Ám ha bajok jönnek,
nem ejt érted könnyet!

Nem barát a haver,
hátad mögé hever.
Figyeld csak meg őtet,
hogy bámulja nődet!

Nem barát a haver,
ő neked csak teher.
Segítségre szorulsz?
Nélküle boldogulsz…!

Mikor elfogy pénzed,
ezt mondja majd néked:
- Nem adhatok, komám!
Mért nézel rám bután?

Jobb ha most belátod,
keress egy barátot!
Aki majd meghallgat,
segít néha rajtad!

Nem hízeleg neked,
helyre teszi eszed!
De hozzád őszinte,
s nincs neki kőszíve!

Nem barát a haver,
neked ejtened kell,
Összes haverodat,

s tartsd meg barátodat!

Debrecen, 2009. 06. 20.

Szuhanics Albert Ne keresd a kincset

 

Szuhanics Albert

Ne keresd a kincset

 

Ne keresd a kincset mélyben
a föld alatt nem leled.
Az ég felé nyújtózkodnál?
Nézd, sírnak a fellegek!

 

Tenger mélyére merülhetsz,
találhatsz ott gyöngyöket.
De van annál nagyobb kincs is,
víz alatt te nem leled.

 

Hegyek csúcsán mi megcsillan
napnak fénye jégcsapon.
Csillagok közt nem találod
s távoli bolygón, napon.

 

Ne keresd a kincset, itt van
a bensőnkben létezik.
A mi szívünk hogyha tiszta,
igaz lelkek meglelik.

 

Ott ragyog a szemeinkben,
az emberség, s szeretet.
Őrizzétek ezt a kincset,
s az Isten van veletek!

 

Debrecen, 2009. 07. 04.