GREGOR JÓZSEF GREGOR BERNADETT VALAKI

 

Dsida Jenő: Öregek leszünk

    
Dsida Jenő: Öregek leszünk   

Majd nyolcat üt egy öreg óra,
és öregek leszünk mi is.
Szoknyád meglibben suhogóra,
s ősz fejemen barátpilis.

Mellénk az este ül le gyorsan,
faggat, mint régi jóbarát -
S mi iszunk együtt mosolygósan,
köhögősen meleg teát.

Szívünkben még a régi nyíl van,
de már jólesik, nem sebez,
s ha pápaszemünk összevillan:
a közel olyan mesze lesz.

S a messze olyan közel szárnyal.
Megölellek hallgatagon...
És vén mesefák illatával
száll be a szél az ablakon.

Életöröm szelet a 2010. esztendőre

Életöröm szelet a 2010. esztendőre

2010

Végy tizenkét hónapot,
tisztogasd
meg bosszúságtól,
keserűségtől, félelemtől!
Mindegyiket osszad
30-31 részre úgy, hogy
egész évre éppen kitartson!
Minden napot osszál el úgy, hogy
egy rész munka, két rész öröm, humor
és pihenés mindenképpen maradjon!
Végy három púpozott evőkanál reménykedést,
egy evőkanál toleranciát, némi kis iróniát és egy
csipetnyi
tapintatot!
Öntsd le az egészet bőségesen szeretettel, majd díszítsd fel
egy csokornyi figyelmességgel, és szervírozd egy
pohárka emlékezettel!

BUÉK

Móra László Karácsony édes ünnepén

Móra László

Karácsony édes ünnepén

Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden gondolat.
Legyen ma templom minden ember szíve,
S legyen a templom tiszta, szent fehér.
Karácsony édes ünnepén
Istennek tetsző legyen a kenyér.
Szálljon szívünkbe áldott akarat,
Ez kösse egybe mind a kezeket.
Karácsony édes ünnepén
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!
Akinek könnyet osztogat az Élet
És kín a napja, kín az éjjele,
Karácsony édes ünnepén
Ne fuss előle! Óh beszélj vele!
Testét takard be s enyhítsd sok sebét!
Óh lásd meg, tudd meg: testvér ő veled.
Karácsony édes ünnepén
A szíved szépül, őt ha öleled.
Az emberszívek örökélő őre
Tegye ma össze mind a kezeket!
Karácsony édes ünnepén
Maradj vendégünk: Jóság, Szeretet!

Bódai-Soós Judit Ha én lennék...

                             
Bódai-Soós Judit
Ha én lennék...

Ha én Mikulás lehetnék
minden évben kétszer jönnék,
s ha fordulnék tizenkétszer,
akkor sem jönnék elégszer,
mert az öröm, amit hozok
nagyon gyorsan elpárolog.
Olyan sok a szegény ember,
aki álmodozni sem mer,
ajándékot nekik adnék,
mindig hozzájuk szaladnék.
Elhalmoznám őket hittel,
reménnyel és szeretettel.
Békét hoznék a zsákomban,
tisztességet puttonyomban.
S ha nem bírnám már e terhet,
építenék egy nagy termet,
minden embert befogadnék,
kinek nem jutna más hajlék.
Nekik adnám a kabátom,
a süvegem és a zsákom,
s boldogsággal megpakolva,
Mikulássá alakulva
járhatnák ők a világot,
teljesítve minden álmot.

M. Laurens Gyertyák vagyunk

M. Laurens

Gyertyák vagyunk

 

Gyertyák vagyunk, kiket a Teremtő gyújtott,

Gyertyaként élünk a fényben, mit Ő nyújtott

Dolgunk az életben, őrizni a lángot,

Elűzni a sötét semmit, vigyázva e világot.

 

Minden gyertya külön sorsot hordoz,

Ez sercegve ég, amaz lobogva bolondoz

Egyik gyertya vékony, és tömzsi lett a másik,

De minden egyes gyertya csupán égve világít.

 

Együtt szép és meleg csak a fényük,

Délceg ragyogás, vagy szerény fény a létük

Éltükben lobogva egyre-egyre csak égnek,

Ők adják a meleg lelket, a hideg égi éjnek.

 

Ám eljő az idő, mikor testük görnyedve elfárad,

Elfogynak, mint a viasz, létük végén járnak

Apróka megfáradt lángjuk egy utolsót rebben,

Örökre elpihen bennük a fény, halkan, csendben.

 

De az örök fény nem pihen meg soha,

Mert éled már az új gyertyák délceg sora.

Mi kik elődeinktől kaptuk hajdan a lángot,

Értük is fénybe borítjuk, az egész világot.