Németh Tibor NEMZETHEZ HAZÁT!

 

Németh Tibor

NEMZETHEZ HAZÁT!

(Gondolatok József Attila:
MONDD, MIT ÉRLEL... c. verséhez)

Mit ér a küzdelem,
ha szaggatják a hazát,
azt, ami egy,
s tovább nem osztható!

Mit ér, ha harácsoló klánok,
sivár jelenünkből kilopják a jövőt,
s mi kapirgáljuk múltunk maradékát;
filléres kölcsönök,
csúsztatott tartozás,
- ez lett csak a miénk!

Mit ér,
ha milliók csurrannak
az üvegzsebű nagyok fiókjába,
s mi lízingelt morzsákat
csipdesünk.

Töprengünk az olcsó ebéd felett,
s víz nélkül nyeldessük
le a gyógyszereket.

Nekünk,
számlákkal fűtenek,
vízcsapunkból hazugság folyik,
életünk hiányt-hiányra szedeget,
s a boltban kettévágatjuk
az egykilós kenyeret...

Mások kidobott
újságát olvassuk,
s látjuk, vannak még
hamis betűvetők,
agymosók, lelki betörők!

Keserű ígéret
minden ébredés.
A félretett reggeli,
csak hívő emlékezés
a tegnapi ebédre,
vacsoránk pedig
az ingyenes ima!

Szentelt bögre lett a kehely,
hitünktől kicsorbult.
A szeretet önérdekké vált,
a becsület,
két lábon állva is inog,
a tiszteletnek pedig
alig van köze,
élő emberekhez.

Mit ér a küzdelem,
mikor utam végén
zsákutcát találtam.

Mit ér,
ha nem kapok
nemzetemhez hazát,
s ha e népnek nem fia,
csak adósa vagyok!