2009. április 6., hétfő

Várnai Zseni CSODÁK CSODÁJA




Várnai Zseni

CSODÁK CSODÁJA

Tavasszal mindig arra gondolok,

hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.


A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.


Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.


Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!


Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!

2009. március 31., kedd

STROKE: gondolj három betűre M..B..E...

  


 
STROKE: gondolj három betűre M..B..E...

 

    A levél eredetijét egy nővér küldte, aki ara kért, hogy terjesszem. Egyetértek vele.

 

    Ha mindenki emlékezne a három betűre, életeket lehetne megmenteni vele.

 

    A STROKE BEAZONOSÍTÁSA:

 

    Egy kerti-partyn, egy barátnőm kissé megingott, el is ejtette a tányérját, de ezután, mindenkit megnyugtatott, hogy jól van (ugyanis a többiek orvost akartak hívni). Ő azt állította, hogy csak az új cipője miatt csúszott meg egy téglán. Felsegítették, kapott egy másik tányér ételt és bár egy kissé gyengének tűnt, tovább szórakozott.

 

    Később felhívott a férje, hogy elmondja, a feleségét kórházba vitte, ahol el is hunyt. A parti során STROKE-ja volt. Ha tudták volna, hogyan kell beazonosítani a stroke jeleit, talán ma is velünk lehetne. Mások nem halnak meg, de reménytelen, tehetetlen helyzetbe kerülnek.

 

    Egy neurológus azt állítja, hogy ha a stroke áldozatát 3 órán belül elkezdheti kezelni, teljesen visszafordítható az állapot, TELJESEN. Azt mondja, hogy a stroke felismerésének és diagnosztizálásának egyszerű a trükkje, azután pedig 3 órán belül el kell kezdeni a kezelését.

 

    A stroke felismerése.                       Ne feledd a 3 betűt: MBE

 

    Néha nehéz beazonosítani a stroke jeleit. Sajnos, a tudatosság hiánya katasztrófát okozhat. A stroke áldozata súlyos agykárosodást szenvedhet, ha a környezete nem ismeri fel a stroke jeleit.

 

    Az orvosok szerint bárki felismerheti a stroke-ot, ha három egyszerű kérést mond az illetőnek:

 

    1. M: Meg kell kérni az illetőt, hogy MOSOLYOGJON.

 

    2. B: Meg kell kérni, hogy BESZÉLJEN, mondjon egy egyszerű mondatot (összefüggően: pl. Szép napunk van.)

 

    3. E: meg kell kérni, hogy EMELJE FEL mindkét karját.

 

    Ha az illetőnek a három kérés teljesítésének bármelyikével nehézsége van, azonnal hívd a mentőket és mondd el a tüneteket.

 

    Még egy jel: Mondd az illetőnek, hogy ÖLTSE KI A NYELVÉT.

 

    Ha a nyelv "kicsavarodott", ha egyik vagy másik oldalra megy a nyelv, ez is a stroke jele lehet.

 

    Egy kardiológus szerint, ha mindenki, aki megkapja ezt az e-mail-t és elküldi 10 embernek, akkor azzal legalább egy életet meg lehetne menteni.

 

    Én továbbküldtem, és te?

2009. március 15., vasárnap

Petőfi Sándor Az Országgyűléshez

 

Petőfi Sándor

Az Országgyűléshez


Sokat beszéltek, szépet is beszéltek,
Jót is, de ebbül a hon még nem él meg,
Mert nincs rendében eljárásotok,
Ti a dolog végébe kaptatok,
És így tevétek már régóta mindig;
Látják, kik a multat végigtekintik.
Ki képzel olyan templomépitőt,
Ki a tornyot csinálja meg előbb?
És azt a levegőbe tolja, hogy
Ott fönn maradjon, míg majd valahogy
Alája rakja szépen a falat,
S legeslegvégül jőne az alap.
Ti vagytok ilyen mesteremberek,
Ezért ad a hon nektek kenyeret,
Ezért fizet szivének vérivel!
Jobbat tesz, aki semmit sem mivel.
Időt, erőt eltékozoltok, és ha
Sikert mutattok is föl néha-néha,
Csak olyan az, mintha hogyha engemet
A szomjuság bánt, s adnak
víz helyett
Ételt, s talán még épen olyan ételt,
Mitől szomjúságom csak jobban éget.
Ha ez siker, ha ez jótétemény:
Elmémet a bölcsőben hagytam én.
Hiába minden szép és jó beszéd,
Ha meg nem fogjátok az elejét,
Ha a kezdetnél el nem kezditek...
Sajtószabadságot szerezzetek.
Sajtószabadságot, csak ezt ide!
Ez oly nagy, oly mindenható ige
A nemzetben, mint az isten "legyen"-je,
Amellyel egy mindenséget teremte.
Hol ez nincs meg, bár máskép mindenek
Eláradó bőségben termenek,
S bár az utósó szolga és a pór
Zsebébül aranyat marokkal szór:
Azon nemzetnek még nincs semmije,
Azon nemzetnek koldus a neve.
S hol ez megvan, bár rongyban jár a nép,
Nyomorg, tengődik mindenfélekép:
Azon nemzet gazdag végtelenűl,
Mert a jövendőt bírja örökűl.
Haladni vágyunk; de haladhatunk?
Én istenem, milyen golyhók vagyunk!
Lábunk szabad, de a szemünk bekötve,
Hová megyünk? ... meglássátok, gödörbe.
Szemünk bekötve, fogva szellemünk,
Az égbe szállnánk, s nem röpülhetünk,
A szellem
rab, s a ronda légbe fúl,
Mely dögvészes már önnön átkitúl.
A szellem rab; mint a hitvány kutyát,
A ház végére láncba szoriták,
S láncát harapva tördeli fogát,
Amellyel védni tudná a hazát...
A szellem rab, s mi fönn tartjuk nyakunkat,
S szabad nemzetnek csúfoljuk magunkat!
Szolgák vagyunk, rabszolgánál szolgábbak
Megvetésére a kerek világnak!

Pest, 1848. (február)


Németh Tibor NEMZETHEZ HAZÁT!


 
Németh Tibor

NEMZETHEZ HAZÁT!

(Gondolatok József Attila:
MONDD, MIT ÉRLEL... c. verséhez)

Mit ér a küzdelem,
ha szaggatják a hazát,
azt, ami egy,
s tovább nem osztható!

Mit ér, ha harácsoló klánok,
sivár jelenünkből kilopják a jövőt,
s mi kapirgáljuk múltunk maradékát;
filléres kölcsönök,
csúsztatott tartozás,
- ez lett csak a miénk!

Mit ér,
ha milliók csurrannak
az üvegzsebű nagyok fiókjába,
s mi lízingelt morzsákat
csipdesünk.

Töprengünk az olcsó ebéd felett,
s víz nélkül nyeldessük
le a gyógyszereket.

Nekünk,
számlákkal fűtenek,
vízcsapunkból hazugság folyik,
életünk hiányt-hiányra szedeget,
s a boltban kettévágatjuk
az egykilós kenyeret...

Mások kidobott
újságát olvassuk,
s látjuk, vannak még
hamis betűvetők,
agymosók, lelki betörők!

Keserű ígéret
minden ébredés.
A félretett reggeli,
csak hívő emlékezés
a tegnapi ebédre,
vacsoránk pedig
az ingyenes ima!

Szentelt bögre lett a kehely,
hitünktől kicsorbult.
A szeretet önérdekké vált,
a becsület,
két lábon állva is inog,
a tiszteletnek pedig
alig van köze,
élő emberekhez.

Mit ér a küzdelem,
mikor utam végén
zsákutcát találtam.

Mit ér,
ha nem kapok
nemzetemhez hazát,
s ha e népnek nem fia,
csak adósa vagyok! 

2009. március 14., szombat

Csala Károly Most


Csala Károly 

 

Most

Nem is kellene más most,

csak ami végképp hiányzik.

Nem tortán holmi hab,

nem is maga a torta.

Csak a kenyér, a biztos.

Csak a munka, a tisztes.

Csak a szélhámosok

szélnek eresztése.

Csak a mórikálók

móresre tanítása.

Csak a haramiák

hûvösre tétele.

Csak a zsákmányolók

zsákbafuttatása.

Momentán csak ennyi,

csak ennyi kellene most.

 



2009. február 5., csütörtök

Szuhanics Albert Száz éves nő



Szuhanics Albert

Száz éves nő

 

Fáradtan ül a karosszékben,

vállán az évek súlya ül.

Vénség kikezdte, ráncos a bőre,

de ifjú mélyen, legbelül.

 

Száz éves nő van előtted,

egykoron szép volt, nagyon szép.

Óh, múló idő! Mondd hol van már az?

mennyire rég volt, jaj, de rég!

 

Ő is volt gyermek, ártatlan kislány,

réteken lepkét kergetett.

Álmai szálltak a lepke-szárnyán,

mára mindennek vége lett...

 

Száz éves nő, hajára dér szállt,

majd fehér lett az, mint a hó.

Egykor virágzó tavasz várt őrá,

ma már csak ébren álmodó...

 

Sok-sok emléke megszépült végre,

eszébe jut száz szerelmes év.

Mosolyra derül a szája széle,

legbelül érzi, ifjú ő még...

 

Száz éves nő, bölcs hisz az élet

megtanította, küzdeni szép...

Elégedetten kulcsolja össze

megfáradt, ráncos, áldott kezét.

2009. január 27., kedd

Rudyard Kipling Ha


 

Rudyard Kipling  

Ha 

 

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,

s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,

ha kétkednek benned, s bízol magadban,

de érted az ő kétkedésüket,

ha várni tudsz és várni sose fáradsz,

és hazugok közt se hazug a szád,

ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,

s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

 

ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,

gondolkodol – s becsülöd a valót,

ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,

s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,

ha elbírod, hogy igazad örökre

maszlag gyanánt használják a gazok,

s életműved, mi ott van összetörve,

silány anyagból építsék azok,

 

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,

van merszed egy kártyára tenni föl,

s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,

nem is beszélsz a veszteség felől,

ha paskolod izmod, inad a célhoz,

és szíved is, mely nem a hajdani,

mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,

csak Akaratod int: „Kitartani”,

 

ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,

királyokkal jársz, s józan az eszed,

ha ellenség, de jóbarát se sérthet,

s mindenki számol egy kicsit veled,

ha a komor perc hatvan pillanatja

egy távfutás neked s te futsz vígan,

tiéd a Föld és minden, ami rajta,

és – ami több – ember leszel, fiam.

 

(Kosztolányi Dezső fordítása)